.png)
A. O. Esther
Frigg rokkája I.
(Frigg rokkája 1.)
Fülszöveg:
Valaki vár valahol, akivel
összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.
A húszéves Sonja és hét évvel
idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján
élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre
gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete
megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép,
Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való
lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is
a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról
szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára
meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött
férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt
visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé
nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát,
hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese.
Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata
különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy
családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak
egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás
nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban
könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín
ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a
vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli
szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül
élni?
Nagyon szerettem volna az
írónőtől olvasni, elég régóta, így egyből a kezembe vettem a könyvet, amikor
megláttam a könyvtárban. Sokat hallottam A. O. Esther tehetségéről, olvastam
kritikákat több sorozatáról és be kell vallanom nem csalódtam. Remekül
felépítette a karaktereket, a középkort és élethűvé tette azt. Be kell
vallanom, hogy utálok minden olyan könyvet, filmet, ami nem 2000-től játszódik,
nagyon kevés kivétel van, ez a sztori viszont az volt. Olyan jól éreztem magam
közben, végig izgultam, hogy mi lesz Sonja és Alex-ék életével, hogy miért
álmodik a főszereplőnőnk a vikingekről, ki hogy fogadja őket a középkorban… A
legjobban pedig Brenna karaktere tetszett, komolyan az a nő – az anyós – a
megtestesült gonosz, mégis majd belehaltam, hogy többet tudjak meg róla, nem
sikerült, így várom a folytatást, ott talán válaszokat kapok.
Beleszerettem Esther írásába,
bár az elején a két testvér, Sonja és Alex, kötődése nekem sok volt, túl
szirupos, én megértettem volna kevesebb nyállal is, hogy nagyon szeretik
egymást. De ennyi hibát éreztem az egész könyvben, ami nem túl gyakori.
Rég olvastam ilyen gyorsan,
hiszen bő 440 oldalas volt a történet, én pedig pár óra alatt megvoltam vele,
máskor, ha időm engedi, akkor sem haladok vele ilyen gyorsan. Ne hogy azt
higgyétek, megrémülök a könyvek terjedelmétől, csak belegondolok, hogy ezt nem
sikerül egy délután alatt kiolvasnom, itt annyira érdekelt az egész, hogy ment.
Remélem, egyszer mindenki kezében foghatja A. O. Esther regényeit, mert érdemes
beléjük feledkezni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése