Amerika Kapitány: Polgárháború

Amerika Kapitány: Polgárháború

(Exbarátok tusája)

    Először szögezzük le, hogy az elmúlt években a Marvel stúdió rendkívül sokat fejlődött.

 Egy olyan univerzumot sikerült kiépíteni, melyhez hasonlót bizony nem igazán találni a moziiparban (meg úgy sehol máshol sem). A stúdió változatos jellemű karaktereivel mindig megújította önmagát, és habár kikerült a kezük alól pár olyan produkció, melyben több volt a robbanás, mint a mondanivaló, még így is, a legszínvonalasabb szuperhős sztorikat ők készítik. 

A legújabb Marvel logóval fémjelzett alkotás, melyet az Amerika Kapitány: A tél katonáját is jegyző testvérpáros Joe és Anthony Russo kreált, ahhoz képest, hogy merész vállalkozásnak indult (és az is lett), szédítően élvezetes filmmé sikeredett, mindezt annak köszönheti, hogy nem csak történetileg, de stílusban is mert egy kicsit elrugaszkodni a megszokottól.

   Sokan a "Bosszúállók 2.5"-nek nevezik, én egyenesen a háromnak (a tartalma miatt minimum). Egyesek gyakran szóba hozzák, hogy a Marvel filmeknek túl laza a hangulata, a történéseknek nincs súlya, a poénkodások helyett egy DC-féle komor atmoszférikát kéne teremteni. De kérdem én (ha már a DC-ről van szó), nekik sikerült?- Habár mindkét stúdió egy évben dobta piacra saját csatahőseinek egymásnak esését, a végeredmény cseppet sem lett azonos. Ugyanis míg Zack Snyder Batman vs Superman-e nagyot hasalt a porban, addig a Russo tesók "Amcsikapitánya" gyöngyszemként emelkedik felfelé a bevételi listákon, na meg persze valamennyi ember kedvenc filmjeinek összesítésén is.

   A történet ott folytatódik, ahol az Ultron kora befejeződött. Steve Rogers (Chris Evans) és Tony Stark (Robert Downey Jr.) egyaránt nagy erővel próbálja megvédeni a világot, ki-ki a maga módján. Mivel viszont túl sok romot hagytak maguk után, egyre nagyobb politikai benyomás alá kerülnek. Akadnak a hősök között olyanok, akik elfogadják ezt, míg mások a függetlenséget választanák. Esetünkben Vasember, akinek erejénél csak az egója nagyobb, érdekes módon a biztonságosabb jövőt hirdető kormányszervezet mellett teszi le a voksát, ellentétben Amerika Kapitánnyal, aki még mindig úgy véli, hogy a Bosszúállóknak szabadon kellene tevékenykedniük. A köztük lévő ellentétek rivalizálást eredményeznek, melyet az egymástól kapott sérelmek csak még jobban elvisznek egy destruktív irányba. Nem tudni, hogy az egykori barátok közül ki kerül ki győztesen, márpedig valakinek felül kell kerekednie a másikon!

   
   Ez egy morálisan és pszichésen is felturbózott, kiszámíthatatlan etap. Nagy kihívás lehetett a készítőknek vászonra vinni a sztorit, ugyanis már a filmben felvonultatott szereplők száma is igencsak meghaladja az átlagszintet. Pontosan tizenkét hős tűnik fel az alkotásban, ráadásul közülük kettő csak most lépett be az univerzumba, így drámai csetepaték mellett még őket is meg kellett ismertetni a nézőkkel. A Marvel logikának és igényességnek köszönhetően ez viszont nem jelentett nagy gondot, ugyanis a már ismert karakterek tökéletesen meg lettek alapozva a korábbiakban, így őket igazából csak tovább kellett "fejleszteni", ezzel kreatív utat engedve az először felbukkanó Fekete párducnak és a legújabb bőrbe bújtatott Pókembernek. 

    Egyenesen felspanoló érzés volt látni, ahogy a korábbi bajtársak, most agyon csépelik egymást. A viszályok, a különbségek elfogadhatatlansága, a barátok közötti feszült konfliktusok rendkívüli mélységet adnak a cselekménynek, melyet a sejtelmes képsorok csak még inkább erősítenek. Nem véletlen, hogy a Marvelnél beadták a derekukat a sztori megfilmesítését illetően, ugyanis a megannyi lehetőség mellett, egy megismételhetetlen alkalmat is találtak a karakterek jellemének egy magasabb szintre emelésében. A két főhős motivációi, személyes indíttatásai egyaránt megérintenek minket, ezáltal a film olyan helyzetbe sodorja majd a  nézőket, hogy végkifejletben képtelenek vagyunk bármelyik félnek is szurkolni, lelkileg ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint a vásznon lévő szereplők:  a konfliktusok mellett keressük a békés megoldást is.

   Habár ismét megidéződik pár határt nem ismerő poén, mindez nem megy a komoly történések  átélhetőségének az árára,-nem válik bohózattá. Így mondhatni minden megvan benne ami kell, kezdve a lehengerlő látványtól, egészen a fordulatos, kiismerhetetlen sztoriig,-nem beszélve az epik ütközetekről. Végre a  szavaknak, a tetteknek súlyuk is van, ezáltal nem csak lelkületet, de értelmet is adva az abszolút szórakoztató, legújabb Marvel filmnek, vagyis az Amerika Kapitány: Polgárháborúnak. 

   
Végezetül csak ennyi:- Ne nyiss ajtót Daniel Brühl-nek...

IMDB:   8,5

Rotten Tomatoes:   90%

Előzetes:

Ti kinek szurkoltok és miért?-Ha esetleg láttátok már a fimet, mi a véleményetek róla?-Írjátok meg kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren!

Related Items Külföldi