.png)
Sylvia Day
Átverve / Átölelve
(Átverve &
Átölelve 1-2.)
Fülszöveg:
Soha ne keverd az üzletet az
élvezettel! Soha ne vigyél politikát a hálószobába! Mindkét hibát elkövettem,
mikor Jackson Rutledge szeretője lettem. Nem mondhatom, hogy nem
figyelmeztettek…
Két évvel később újra
felbukkant. Megakadályozott egy üzletet, amelynek megkötéséért keményen
dolgoztam. Csakhogy Lei Yeung, New York egyik legbriliánsabb üzletasszonya
oldalán megtanultam egyet s mást, amióta Jax kisétált az életemből. Már nem
ugyanaz a lány voltam, akit egykor ismert, ő viszont mit sem változott. Az első
találkozásunkkal ellentétben ezúttal pontosan tudtam, kivel van dolgom… és hogy
milyen függőséget okozhat az érintése.
Jax számára csupán játék volt
a csillogás, a szex és a kiváltságok, de időközben én is megtanultam a
játékszabályokat. A könyörtelen üzleti világban a mindent felülíró,
legfontosabb tanács: tartsd magadhoz közel az ellenséged, de még közelebb a
volt szeretőd…
A fülszövegből mindenkinek az
jön le, hogy egy erős, határozott, makacs nő lesz a főszereplő, én is így
gondoltam, míg bele nem kezdtem az olvasásba, ugyanis nem azt kaptam, amire
számítottam. Nem igazán volt Gia Rossi – főszereplő nő – egyik sem, inkább az a
semleges karakter. Próbált kiállni magáért, miközben megveszett Jax-ért, aki
szintén nem mutatott semmi újat, karakterfejlődésben, azt produkálta, amit
minden – tisztelet a kivételnek – erotikus történet főhőse, szexi volt,
ellenállhatatlan, alfa hím, nőcsábász és imádott dugni.
Kérdezem én magamtól, mire
számítottam? Egy erőteljes, szexuálisan túlfűtött regényre. Kár volt
reménykednem, ugyanis az erotikus részek is borzalmasan voltak leírva, olyan
érzésem volt, mintha egy tinédzser az első pár együttlétből a párjával, csak
annyit fogott volna fel, hogy milyen szexi és elakar élvezni.
A könyv két novellát tartalmaz
– amik külön-külön lettek kiadva. Gondolom ezek annyira nem voltak keresettek,
hiszen 150 oldalas történetekről beszélünk, így megértem miért volt jó egyben
kiadni a kettőt. Ez legalább pozitívum
volt, mert külön olvasva nem tudom elképzelni, milyen pocsék lehetett.
Az első novellában idegesítő
volt, hogy mindennek a közepébe csapott az írónő, s olyan vállalatnevekkel és
mindenféle érthetetlen társalgással próbálta kitölteni az oldalakat, csak
azért, hogy az olvasók felfogják mennyire fontos is volt az a munka Gia és Lei
számára. Nem igazán fogtam fel, hogy ki, merre, hogyan, de a végére legalább
elhagyta ezt, mert ott csak Jax volt a fontos. Az átmenet nem igazán létezett a
munka és a szerelem között.
Egy pozitívum volt az egész
könyv alatt: a Rossi család és az éttermük. Kedvesek voltak, kiálltak
egymásért, úgy viselkedtek, mint egy nagy olasz család. Imádtam őket. Gia
testvérei helyesek voltak, sármosak, viccesek, féltették a húgukat, de nem
akarták megmondani neki, mit tegyen, s ez felüdülés volt, mert így nem lettek
ellenszenves karakterek.
Remélem senkinek nem vettem el
a kedvét a könyvtől, ha mégis, akkor sajnálom. Sylvia Day ennél jobbat is
publikált már.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése