.png)
Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című
könyvét akkor szereztem be, amikor kötelezően el kellett olvasni egy krimit.
Végül nem ezt választottam, de sokáig porosodott a polcomon. Nem a kedvenc
történelmi témám az 1900-as évek eleje (én a hidegháborús, fegyverkezési
versenyes, szovjetuniós témákat jobban preferálom), a könyv stílusa pedig a
fejemben Jókaira hajazott, ezért el is pakoltam egy alsóbb polcra. Rólam tudni
kell, hogy rettentően utálom Jókait, és erre szerintem kifejezetten értelmes
magyarázat van, az egyik nagy bajom, hogy túl sok a tájleíró rész. A másik a
latin szavak, bár pontosan tudom, hogy ez a kor írói stílusára is jellemző, de
ez olyan, mintha írni kezdenék valamit, és helyenként angol szavakat szúrnék
be, and these things are irritate me, I don’t speak Latin and German, so I
don’t understand some of the sentences. (Magyarul:
Ezek a dolgok irritálnak engem, nem beszélek latinul és németül, szóval nem
értek néhányat a mondatok közül.) Nekem túl kacifántos a nyelvezet, és túl
sok a szóvirág, amiket használ, nem bírom az írói stílusát, és egyszerűen nem
az én emberem. (Na, már megint elbeszéltem az időt.) De, ennyit
Jókairól. Úgy akadtam rá a könyvre, hogy átrendeztem a könyvespolcom, és
elhatároztam, hogy márpedig én ezt elolvasom – és milyen jól is tettem! -,
egyáltalán nem olyan, mint Jókai.
A könyv borítója elképesztően gyönyörű, tetszik
a színvilág, meg a betűtípus, amivel rá van írva a cím. A könyvgerinc nem
törik, külsőleg a könyv teljesen rendben van. A fejezetek elején lévő fejlécek
is tetszettek, bár én nem figyeltem, hogy hány kép volt (utólag elolvastam,
hogy három), de adtak valamilyen régies hangulatot. A betűtípus kicsit szokatlan volt, de könnyen
olvasható, és szerintem jól néz ki.
Böszörményi Gyula egy tiszteletre méltó
ember, és író. Ezen kívül, a Lúzer Rádió Budapest! c. alkotását olvastam, ami
már csak azért is elképesztő, mert úgy éreztem, a itt és most játszódik, és ez
tényleg megtörténhet, és ha jól emlékszem (bár évekkel ezelőtt olvastam), egy popkultúrális utalás sem volt
benne. A főszereplő tényleg úgy gondolkodott, mint egy átlagosabb kamasz fiú,
az elbeszélési mód (az egész rádiós ötlet) elmondhatatlanul jó, bár a stílust
kicsit nehezen szoktam meg. Böszörményi Gyula sci-fi műveit még nem olvastam,
mert véleményem szerint a sci-fi és fantasy jobban működik filmben, de egyedi
módon mitológiai és népmesei elemeket használ fel, ezek után olvasni fogom, a
Rémálom-triológia nagyon megnyert magának.
 |
| Böszörményi Gyula |
A történet a két cselekményszálra van
felfűzve. Az egyik szál a milleneumi ünnepség idején játszódik, a 16 éves
Hangay Emma, aki felutazott Marosvásárhelyről Pestre, pedig eltűnik a második
napon. 4 évvel később, a lánytestvére Emília (Mili), és az apjuk visszatartott
táviratot kapnak, amiből kiderült, hogy Emma „csak” eltűnt, nem meghalt, ezért
Mili, pár évvel később utána megy, hogy kiderítse mi lett vele. A rokonaiknál
szálltak meg, mind a ketten. Milinek azért kellett onnan tovább állnia, mert a
ház asszonya nem engedte el sehová, Emma pedig azért, mert őt elrabolták (nem
túl nagy spoiler, a könyv címe, és a fülszöveg alapján elég könnyen rá lehet
jönni). Aztán, Ambrózy Richárd báró elcsapja őt a konflisával, és így kerül
Mili a báróhoz, majd együtt folytatják a nyomozást. Mili élete veszélyben van,
ezért hogy egészen biztosan ne öljék meg, a lipótmezői tébolydába került. Igazából,
erről nem tudok többet mondani, mivel annyira könnyen spoilerbe lehet futni…
 |
| Ahogy én elképzelem Milit A képen: Nina Dobrev |
A cselekmény tökéletes ütemben bontakozik ki,
nem siet túlzottan, bár néhol rendesen kapkodtam a fejem, és egy másodpercig
sem unalmas, érthetőek az indokok, és minden kiválóan le van vezetve, egy
szóval: tökéletes. Ennél jobb krimit, még sohasem olvastam. Nem siette el a
kibontakozást, fokozatosan adagolta az információt, és nem mondott el mindent
az ügyekről. Jelentős részt képez benne a család, és a leányrabláshoz is sok
köze van a Hangay-család legnagyobb titkának. A karaktereknek is érdekes a
háttértörténetük, legfőképp az érdekelne, hogy miért van Ambrózy-bárónak fél
karja. Bőven vannak információk a második kötetre is, és ami a legjobb: semmi
sem biztos. A két főhősnő, Emma és Mili, olyan elképesztően okosak, bátrak, és
talpraesettek, hogy lehetetlen őket megölni. A jelenetek közül csak egy valamit
nem értettem: Mili miért beszéli ki Richárdot Agátha mamának (Richárd
anyukája)? Mivel Richárd segít neki, Richárdnál lakik, és értem én, hogy egy
bunkó paraszt, aki lenézi a nőket, főleg a fiatalokat, de attól még igazán nem
kellene kibeszélni, mert sokkal több jót tesz vele. De, oké.
 |
| Ambrózy Richárd báró A képen: Bors Máté |
És, hogy Milit miért idegesíti a báró?
Richárd – mint az akkori kor átlagos férfi embere -, lenézi a nőket, főleg a
fiatal lányokat. Minden egyes lányt feltűnősködő, vihorászó és hangoskodó,
tapasztalatlan, buta és éretlen egyednek tart, akiket csak a pletyka érdekel.
És, nem értenek annyira a nyomozáshoz, mint a férfiak. Ezt az előítéletet Mili
simán megtörhetné: Ambrózy-báróval szerintem egy szinten vannak, de úgy, hogy
Mili gyakorlatlan a nyomozásban. Rendkívüli megfigyelőképessége van, nem
kényes, és okos, értelmes karakter, akinek nagyon jó volt a narrálását olvasni,
szimpatikus női szereplő, akit nagyon szívesen ismernék a való életben, és
hamar a szívembe fogadtam, felkerült a „minden idők kedvenc karaktere”
listámra. Mili, mint nyomozó és kemény nő, számomra a beépülős jelenetben
mutatkozott meg leginkább – ott lett a kedvencem, hihetetlen, hogy mennyire
talpraesett… Temperance Brennan mellé (bár magát Kathy Reichs-et nem tartom
nagyra, mert önmagáról mintázta Tempe-t). Tehát, nem feltétlen értem, mire fel
Richárdnak a lekezelés, de tudom ám, hogy valami áll a háttérben, és ki fog
minden szépen derülni… Szerettem még Emmát, mert egyszerűen nagyszerű, nagyon
talpraesett, elvoltam Kugler Tónival és Tarján Vilivel is, bár jobban szeretem
az erős férfialakokat, így néhol irritáltak.
| Ahogy én elképzelem Emmát. A képen Alicia Vikander |
Emma további életére csak spoileresen tudok
kitérni, tehát Spoiler Alert! Engem valahogyan az egész cirkuszos történet nem
vonzott. Vagy hát, igen is, meg nem is. Mivel ott Kugler Tóni (R.I.P.) nagyon
erősen szerepet játszott, és Tóni engem bizony néha irritált, talán ezért… Az
egész hihetetlen volt, a végén nagyon ledöbbentem, hirtelen volt a fordulat…
Habár azt végig sejtettem, hogy Ottó is benne lesz az egészben. Tudtam, nem is
sejtettem, már a legelején. Erről a szálról egyszerűen nem alakult ki kép
bennem, jónak éppenséggel jó volt, meg elolvasgattam, csak nem éreztem benne
otthon magam, és E/3-ban nem annyira szeretek olvasni (érdekes, írni mégis
jobban tudok úgy), és Böszörményinek is jobban áll az E/1.
A Leányrablás Budapesten egy nehéz próbálkozás: Böszörményi Gyula férfiként női karakter szemszögéből ír,
történelmi regényt, el tudom képzelni, hogy nem lehetett neki túl egyszerű.
Mivel, ez egy történelmi regény, rengeteg utánanézést igényel, és a kor
stílusát is el kellett, hogy sajátítsa. Először is, a stílus: voltak ismeretlen
szavak, de ha nincs lábjegyzet is tökéletesen érthető. A stílus tehát magával
ragadó, és régies. A mű tartalmazott valóban élt személyeket is, és a
lábjegyzetben az író megmagyarázta, hogy kik is voltak ők… Sokan tettek erre
megjegyzést, hogy mindig az ismeretlen szóvak egy oldalon van a lábjegyzet, de
örültem, hogy nem kell lapozgatnom, így sokkal jobb volt, és imádtam a
lábjegyzetet is. Elképesztően okos könyv, rengeteget tanultam belőle a
történelemről és az életről, és átéreztem ezt a kort. Mindezeket az akadályokat
Böszörményi Gyula megugrotta, sőt! Csak azt tudom mondani, hogy olvassatok
Böszörményi műveket. Hibátlan, kidolgozott, zseniális, és nagyon megéri!
Alapos, pontos, okos, és szép – ez mindre igaz -.
5/5*: Nagyon elfogult vagyok, nem látom a
hibákat, csak a kiváló cselekményt, a remek írói stílust, a kidolgozott
karaktereket és a sok kutatómunkát. Ez a könyv megint tanított valamit az
írásról: mennyire tökéletessé tesz egy alkotást, ha az író utána néz, és mennyire
jó ennyire hiteles művet olvasni. Tanultam valamit, a kutatómunka és
fontosságáról, meg a kidolgozottságról.
Ha kedvet kaptatok a könyvhöz ne habozzatok, olvassátok el még ma!
Nektek, hogy tetszett a regény? Ti szerettek krimit olvasni?
Írjátok meg kommentben, és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése