.png)
Blog címe: You are
nothing without me
Író: Nina Law
Műfaj: Eric Saade
fanfiction
Elérhetősége a
blognak: Link
Valamelyik nap unatkoztam –
igazából nem is értem, hiszen költözködtem egész héten -, így végiglapoztam a
befejezett történeteket, amiket régen olvastam. Ennek oka ként nyitottam meg
újra Nina Law blogját, amit már harmadszorra olvasok újra, annyira csodálatos.
Régen nagyon szerettem Eric
Saade-t, így akadtam rá anno erre a sztorira is, azóta bele vagyok
szerelmesedve. Itt mindent megtalálhattam: egy teljes egész történetet,
szerelemmel, hírességgel, helyes pasikkal és sok bonyodalommal. Komolyan, valahol
mindenki szereti az ilyen sorozatokat nem? Én igen!
Aki nem ismerné Eric-et, annak
egy kis gyorstalpaló:
·
Születési név: Eric Khaled Saade
·
Születési idő: 1990. október 29.
·
Születési, származási hely: Svédország
·
Foglalkozás: Énekes
·
Nincs barátnője.
·
Eredeti hajszín: Barna
·
Szemszín: Barna
·
2011-ben megnyerte a Melodifestivalen-t, így ő
képviselte a svédeket az Eurovíziós Dalfesztiválon, a leghíresebb számával a
Popular-rel.
Röviden ennyi lenne, aki
ellátogat a blogra, úgy is megért majd mindent vele kapcsolatban, ha pedig nem
is érdekel Eric, akkor sem kell csüggedni, hiszen nem csak azért lehet
fanfictiont olvasni, mert a kedvencedről szól, hanem mert remek a történet!
A blog kinézete ne ijesszen el
senkit, tényleg. Amikor ez a fanfiction íródott még nem voltak design-es oldalak,
ahol megkérhettél embereket, hogy készítsen neked egy gyönyörű fejlécet és még
annál is szebb blogot.
You are nothing without me
Fejezetek száma: 82 +
Bevezető és Epilógus
Történet: befejezett.
Részlet: „- Jól mondod. És ha már itt tartunk, mi a
véleményed erről az új menedzser dologról?
- Nem hiszem, hogy egy kezdő, egyetemen még le sem diplomázó kis valaki
tudna engem a csúcsra juttatni. Meg van a csapatom, velük eddig felépítettem azt,
ahol most tartok, a többi is menni fog, nem kell egy amerikai senki.
Mindezt úgy mondta, mint aki már ezt ezerszer és ezerszer átgondolta,
átrágta, és valóban ezt is hiszi.
Még válaszom előtt érkezett vissza Georg, és leült a helyére.
- Még el sem kezdtétek? Pedig bőven van munkánk, szóval gyerünk!
- Nem kéne megvárnunk a „jövőbeli menedzsert”? – rajzolt idézőjelet a
levegőbe Eric, én pedig kihúztam magam ültömben, tudtam mi következik, Georg
közbeszólt.
- Itt ül veled szemben. Miss Miles fog nekünk segíteni.
- Üdvözlöm Mr Saade, én vagyok az amerikai senki, aki a csúcsra fogja
juttatni.
Eric képe egy pillanat alatt megnyúlt, előkapott egy tollat, és
villámgyorsan a szalvétájára firkantott pár betűt, amit pedig áttolt az én
oldalamra.
Kihajtottam a szalvétát, majd elolvastam az egy soros mondatot.
Maximum
az ágyban, édes.”
Röviden a történet: Ninah
Miles kislányként a svédországi Kattarpban, Helsingborg külvárosában élt
nagymamájával, de a nagyszülő halála miatt kénytelen volt elhagyni a kisvárost,
és ezzel együtt Svédországot is, hogy szüleihez költözhessen, akik Amerikában
éltek.
Édesapja filmrendező volt,
anyja pedig sminkes kozmetikusként dolgozott ugyanúgy a filmes iparban, mint
férje. Ninah a Los Angeles-i egyetemen kezdte meg tanulmányait, marketing
szakirányban, végül pályája a menedzsmentelés, és az imázs kialakítása felé
ívelt.
Egy pályázat megnyerése
folytán került vissza szülőhazájába, ahol felbukkannak a régi ismerősök, és
barátok, valamint a pályázat tárgyaként, a karrierje elején álló fiatal énekes.
Itt kezdődik Ninah érdekesnek
ígérkező éve.
Amint kiderül, hogy a leendő
kis csillag nem más, mint Eric Saade, a régi barát, már semmi sem tűnik olyan
egyszerűnek.
És Ninah élete innen minden
csak nem bonyodalommentes, itt mindig történik valami, ha nem Eric-kel és az ő
ex barátnőjével, akkor a lány volt barátjával, az édesanyjával, vagy a
sajtóval. Itt soha nem volt megállás, pörög az egész történet, ezért imádtam.
Két napos olvasmány, ha mást is csinálsz, és nem csak darálod. De egyben olvasni
a legjobb!
Kedvenc részletem: „- Akkor megyünk enni? - hallottam meg
nevető hangját.
- Igen – bólintottam, és visszacsuktam a gardrób ajtaját.
- Ha megint előttem akarsz elkezdeni átöltözni, most esküszöm, hogy nem
lennék képes magam visszafogni.
- Akkor nyugodjon meg a kis lelked, a fürdőbe megyek – mentem mellette,
majd a fürdőszobába érve bezártam az ajtót, ami hangosan kattant. Kintről édes
nevetés hallatszott be, mire az ajtónak vettem a hátam, és én is
felnevettem.”
Annyira szerettem régen az
egész sztorit, de ma még jobban imádom. Újra és újra elolvasva mindig
meglepődöm, hogy miért a legtehetségesebb írók hagyják abba a blogolást. Mert
megértem én, ha kinőnek belőle, de annyira sajnálom, hogy ilyen tehetséggel
vannak megáldva és mégsem írnak több és több történetet, hogy olvashassam őket.
Komolyan, ilyenkor mindig sírni tudnék.
Mégsem hagyom csak úgy veszni
a fáradalmaikat, próbálkozom majd egyre többet olvasni, a régi blogok közül,
ahol lehet nem lesz tökéletes a blog kinézete, valamint akadnak elírások, de
megérdemlik az olvasást! Ahogy ez a történet is ide tartozik.
Remélem ellátogattok erre a
blogra, még ha nem is vagytok Eric Saade rajongók, azért is megéri, hiszen egy
szenvedélyes történet egy híresség és a menedzsere között, mindenkit megfog! Ha
nem, akkor kezdjétek el olvasni, utána be sem akarjátok többet zárni az oldalt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése