A Szent Johanna Gimiről, s az új borítókról

„Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről.” -Leiner Laura

Szerettem volna „csak úgy” magáról a sorozatról írni, de nem vitt rá a lélek, most is nehezen megy. A Szent Johanna gimi nem igazán egy könyv, inkább én magam, te, vagy aki éppen a kezében tartja és falja a sorokat.

Én akkor akadtam a sorozatra, amikor már minden része megjelent. Nem tudtam pontosan mi is, vagy miről szól. Oda volt érte mindenki, gondoltam elolvasom. Tudni kell rólam, hogy régen is nagyon szerettem olvasni, de miután a kezembe fogtam az első részt, s nem sikerült letennem, rájöttem, hogy egy jó szokásomat hagytam el az évek során – ennek már van vagy négy éve. Olyan lavinát indított el bennem Reni és a Szent Johanna Gimi, ami visszafordíthatatlanra sikerült. Azóta nem lépek ki a házból könyv nélkül, heti rendszerességgel járok könyvtárba, könyvesboltba – azt hiszem anyuék kicsit bánják, hogy ez lett a hobbim. Mégsem bánom egy pillanatát sem. Olyan élmény volt számomra az egész sorozat, mintha újraélném életem egy kis szakaszát, mikor engem is ilyen barátok vettek körül, mint Renit.

Azóta túl rengeteg könyvön, vissza-visszatérek ehhez a sorozathoz. Nem azért mert nem olvastam ilyen jellegű történeteket, mégis, egy sem közelítette meg ezt az élményt, akárhányszor fogtam a kezembe a sorozat köteteit. Lehet, hogy szentimentális vagyok, vagy mert szerettem azokat az időket, amire emlékeztet, netán azért, mert mindig is szerettem volna a gimiben is átélni maga az SzJG hatást, nem tudom, egyszerűen csak beleszerettem. Ilyen könyvet, ami tele van humorral, ami képes megríkatni az éjszaka közepén, minden lapjáról süt a szeretet, soha nem olvastam. Ezt az élményt csak Laura tudja nekem biztosítani, ezt pedig köszönöm.

Tudom, hogy rengetegen vannak így ezzel a sorozattal. Nem tudjuk megfogalmazni mit adott nekünk igazán Laura, mégis, hálásak vagyunk neki. Köszönöm, hogy mikor rossz kedvem van, a sorokat olvasva könnyezve nevetek, mindegy, hogy itthon vagy a buszon, mind a két helyen hülyének néznek e miatt. Azért szeretem, mert ez A Szent Johanna Gimi. J

Igazából, mint a cím is mutatja, a rég beharangozott új kiadások megérkeztek, én pedig nagy örömmel nézegettem meg őket Leiner Laura oldalán, ahol pár érdekes információt is olvashatunk minderről. 

Nagyon tetszenek az új borítók, a post-it megoldások, bár nekem a régi kiadás az igazi, a kimaradt jelenetek miatt így is elolvasnám újra. Kíváncsi lennék, adna e valamit az élményhez… Mégis, te melyiket vetetnéd meg? Az új vagy a régi könyveket látnád szívesen a könyvespolcodon? 

Related Items Könyvek