Christina Lauren: Gyönyörű idegen

Christina Lauren

Gyönyörű idegen

(Gyönyörű rohadék 2.)

Fülszöveg:

Egy sármos angol playboy. Egy lány, aki végül élni akar. És egy titkos viszony, ami a lehető legélénkebb színekben mutatja meg magát.

A fiatal pénzügyi zsenit, Sara Dillont, csalja a pasija, ezért elköltözik New Yorkba, hogy minden komolyabb elkötelezettség nélkül egyszerűen jól érezze magát. Egy bárban találkozik egy ellenállhatatlan, szexi, brit fickóval, és belemegy az egyéjszakás kalandba. De az a mód – és a sebesség –, ahogyan leolvadnak a gátlásai, megváltoztatja a férfihoz való viszonyát: alkalmi partnerből ő lesz számára a Gyönyörű Idegen.

Az egész város tudja, hogy Max Stella imádja a nőket, Wall Street-i rosszfiús sármja számtalan trófeát hozott már neki, de Sara hatására gondolkodott el először azon, hogy talán mégis van valaki, aki a hálószobán túl is a partnere lehet.

Annál, hogy olyan helyen találkozzanak, ahol bárki beléjük botolhat, csak egy dolog ijesztőbb Sara számára: az, hogy egy privát helyen túl közel kerüljön Maxhez.

Akinek tetszett ez a könyv, attól elnézést kérek, de én tényleg botrányosan rossznak gondolom! Az első pár oldal után majdnem abbahagytam az olvasását, pedig ilyet életemben négy könyvvel csináltam, de annyira felidegesített, hogy Sara – a mi elképesztően érzelemmentes, sivár lényű főszereplőnk, mert máshogy nem tudom jellemezni. Nem volt benne semmi logika, egyszerűen annyira jellemtelen karakter, hogy az nevetséges.  – minden második mondatban az arcomba tolta, hogy találkozott egy Gyönyörű Idegennel, hogy az már fájt. Ennél több ismétléssel soha nem találkoztam még egy könyvben. Ha az író nem írja le ezt ennyiszer, akkor is értem miért lett Max a „Gyönyörű Idegen”, köszönöm.

Nem tudom, hogy az írónőnél mi ez a bugyi fétis, de már csak rázni tudtam a fejem. Sara az első szex után ott hagyta a bugyiját, Max pedig a fiókjában tartotta. Értem, hogy kellett egy utalás az első könyvre, de nem kell ezt még egyszer elsütni. Ott jó volt, itt nem.

A végén a konfliktus felesleges volt, semmit nem ért, csak ismét bebizonyította számomra a könyv, hogy Sara csak azért van a könyvben mert muszáj volt egy nő, de lehetett volna bárki az utcáról. A viselkedése a tizennégy éves lányokéra emlékeztetett, akik megsértődnek, beolvasnak nekik, majd rájönnek, hogy hoppá, mégis ő volt az ostoba, s nem a másik fél.

A végére hagytam, azt a kis pozitív véleményemet, ami maradt, ez pedig Max. Elvitte a könyvet a hátán – még jó, hogy ilyen erős -, ugyanis ő volt az aki férfiként viselkedett, aki érzelmeket produkált, szerelmes lett. Őt értettem, kedveltem, olyan volt mintha egy férfi és egy nő érzelmei lettek volna benne összegyúrva, s így jött ő létre egy értelmes, szexi, kapcsolat centrikus álompasi.  Ennyit tudok megköszönni ennek a könyvnek: végre olvashattam egy olyan férfiról, aki kapcsolatot akart, s szerelmes lett, ellentétben a többi társától, akik semmit sem akarnak, csak a kielégülést, érzelmek nélkül.

Ne felejtsetek el kommentelni, és követni minket a közösségi oldalainkon!

Related Items Könyvek