.png)
Sherry Gammon
Elviselhetetlen
(Port Fare 3.)
Fülszöveg:
A fiatal, jóképű és vicces
Booker Gatto nemrég hagyta ott veszélyekkel teli munkáját, hogy nyugodt,
kiegyensúlyozott életet kezdhessen. Egyetlen dolog hiányzik számára a
boldogsághoz: egy igazi társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még
fogva tartják a szívét. De bármennyire is próbálja kizárni az életéből az
érzelmeket, nem tudja nem észrevenni a gyönyörű és okos Tesst.
Tess Selleck bujkál. Egy olyan
kapcsolatból próbál kilépni, melyben mindennapos a megaláztatás és a szenvedés.
Egy erőszakos és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess
átmenetileg nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára,
de a bizalmatlansága a férfiakkal szemben óvatosságra inti.
Kétséges, hogy a két
megsebzett léleknek van-e közös jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet
rajtuk, vagy éppen ezek az érzések válnak elviselhetetlenné?
Ez volt az a rész, amit a legjobban
vártam. Booker belopta magát a szívembe, a kőkemény fejével, az
igazságérzetével, s legfőképpen a szeretetével. Annyit adott magából a
barátainak – családjának – , hogy tudnom kellett ki lesz mellé a tökéletes társ
és meglepődtem, mert én nem olvasok fülszöveget, mielőtt belekezdek egy
könyvbe, s mindig jól teszem, viszont itt meglepődtem. Nem gondoltam, hogy Tess
lesz az igazi Booker mellé, mégis remek párost alkottak. Bár Tess először
furcsának tűnt, nem értettem mit miért gondol, míg meg nem tudtam mi az ő
története.
Book múltját ismertem, mégis
nyomasztó volt olvasni, hogy mi történt vele gyerekkorában, s miért félti
ennyire a szeretteit. Ezért volt tökéletes a nő számára, még ha először nem is
ismerte be, mert félt, igazából saját magától és az érzéseitől. A mániákus hős komplesszúsa az előző könyvekben végre értelmet nyert, s ennek igazán örültem. Jó volt olvasni, hogy miért viselkedett így.
A legelején tényleg Gatto élete érdekelt, aztán már nem annyira. Persze nem azért, mert nem azt
nyújtotta, amit elvártam a karaktertől, hanem mert annyira lekötött Tess rettenetes
tragédiája. Ittam a sorokat, hogy megtudjak mindent róla és lapról lapra egyre
jobban összetörtem. Borzalmas volt olvasni, hogy Tess-t régen bántalmazta a
férje…
Soha nem gondoltam volna, hogy
egy ilyen szálat kapok majd egy könyvben, mégis helyesnek éreztem, hogy valaki
mert róla írni, főleg ifjúsági regényt. Ez a történet megmutatta, hogy nem
hagyhatjuk magunkat bántani, mindegy ki teszi azt. A családon belüli erőszak
gyakran előfordul bárhol, mégsem beszélünk róla eleget, mert az áldozatok
félnek, rettegnek kilépni egy ilyen kapcsolatból, majd megosztani ezt másokkal.
Nő vagyok, soha nem ütött még
meg senki, de ha megtennék, biztos nem hagynám magam. Nem vagyok naiv, tudom,
hogy ha ez egyszer megesett, akkor később is előfordulhat, főleg ha megbocsátok
a tettesnek. Nem szabad, s ezt Tess élete is bebizonyította minden olvasó
számára. Ő hagyta magát rettegésben tartani, s majdnem meghalt, nem lehetett
többé terhes, s az önképe romokban hevert…
Sírtam, ahányszor csak
Tess-ben összetört valami, bennem is. Féltem, borzongtam, zokogtam ezen a
történeten, mert lehet, hogy kitalálta az írónő, de ez másnak lehet, hogy
valóság volt valaha.
Nagyon örültem, hogy
olvashattam erről a komoly problémáról, még jobban virultam, hogy Book állt
Tess mellett, s majd kicsattantam mikor Lilah és Maggie kis családjáról
olvashattam, ugyanis itt aktív résztvevő volt mindenki.
Megérte az első két részt
elolvasni, hogy eljussak ide. Ez a könyv túlnőtte magát a szememben, imádtam,
ha szabad ilyet írnom egy ilyen történetre. De minden jó, ha a vége jó!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése