X-Men: Apokalipszis

X-Men: Apokalipszis
(Mutáns meló a köbön)

  Kegyeletből azt mondom, hogy Bryan Singer X-Men triológiájának (megjegyzem csak részben az övé) záróepizódja kifejezetten jóra sikeredett, mert átlag néző szemmel tényleg csak ezt a jelzőt tudom ráragasztani a végeredményre.

Elvégre mire is vágyunk mi popcorn zabálók egy mutáns szuperhősfilmnél? - Természetesen giga-ultra látványorgiára, na meg Xavier professzor fényes fejbőrére. Igazából nem is kapunk többet, de kit érdekel?-Elvégre az lett a jussunk, amit kikönyörögtünk, hiszen mi, telhetetlen nézők nyaggattuk szegény Singer bácsit, hogy Az eljövendő múlt napjai címmel jelzett, legutóbbi mutáns alkotása után (amely valljuk be, történetileg fantasztikusra sikeredett) adhatna kicsit többet a törés-zúzásra.
Ezt a kérésünket sajnos a rendező úgy értelmezte, hogy már egyáltalán nem vágyunk az előző részhez hasonlóan jól bevált izgalmas és eseménydús sztorira; azt hihette, csak tömény aprításra éhezünk.

A Washingtonban történtek után tíz évvel járunk immár, és a sors ismét keresztezi pár ismert karakter útját. A bő ötezer éve szunyókáló fő mutáns, Apokalipszis is felébred álmából, és elhatározza, hogy visszaállítja a régi rendet, átveszi a hatalmat, és elpusztítja a gyengéket. Természetesen ki más állíthatná meg őt, mint X-professzor csapata, akik most jó pár taggal kiegészülve lehetnek az emberiség javára, ezzel még több tiszteletet kivívva maguknak. Ám, bizony nem kis csetepaté áll előttük, pláne, ha azt nézzük, hogy az egyiptomi isten jobbján négy lovas ül, akik hihetetlen erőkkel felfegyverkezve állnak sorba a hatalom megszerzéséért, köztük Magnetóval.

Mielőtt a fent említettekből bárki azt hinné, hogy ez a film végtelenül hiper-szuper, annak kedvét kell szednem: nem az.

Viszont azt fel sem tudom fogni, hogyan húzhatták le ennyire ezt az alkotást, ugyanis a film minden hibája ellenére, egy teljesen korrekt szuperhős eposz. Igaz ami igaz, a sztori sablonos, és logikai bukfencektől hemzsegő jelenetekkel van tele, mely néhol kiegészül pár erkölcsileg mélységet tartalmazó momentummal, de semmi többet nem kínál nekünk. Az aggaszt a leginkább, hogy rohamosan divattá válik a Föld elpusztításának témája (persze csak képletesen, mert mindegyik antihős bukott diák e téren), és ezt a trendet bizony ez a film is követte. Az ördögi Apokalipszisen (Oscar Isaac) nem mellesleg több smink és púder van, mint egy mai tinilányon, így igazából azon kívül, hogy szörnyülködhetünk dobhártyaszaggató ordításától, legalább jó példát mutat a fiatal hölgyeknek - így néz ki, ha Bryan Singer arckezelésbe veszi a páciensét. 

   Ami megfogott ebben a szériában, az a mutánsok érzelmeinek hiteles vázolása. Bűnhődés, szenvedés, és fájdalom mindaz, melyet ezen lények átélnek, és már az előbbi rész(ek)ből is kiderült, hogy Singer ért a néző és a filmbéli szereplők kapcsolatának megteremtéséhez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Az eljövendő múlt napjaiban olyannyira sikerült megszerettetni velünk a karaktereket, hogy a felfokozott akcióscénákban úgy izgultunk a főhőseinkért, hogy már a szemünk is könnybe borult. Nos a legújabb X-menben sokkal inkább a fényűző effektek miatt érezzük majd ezt a hatást, ám mivel a mutánsok között most is rendkívüli interakció észlelhető, nem mondhatjuk, hogy ne lenne kiért izgulni. Sőt...

Két szereplő ebben az epizódban bontakozott ki igazán: ez Xavier professzor és Magneto.
Michael Fassbender karaktere olyannyira negatív, hogy már pozitív (ezt a poént remélem, minél többen megértitek). A megszámlálhatatlan sérelme miatt szinte már jófiúnak tűnik ez a rossz fiú, a sok indulat, düh, valahogy teljesen elfogadhatóvá válik részünkről, a bosszúszomját pedig abszolút átérezzük, és így igen közel kerül hozzánk; részemről kedvenccé nőtte ki magát. James McAvoyról meg csak annyit mondanék, hogy ez a Berki Krisztián hajstílus nagyon bejövős nála.
Komolyabbra fordítva a szót, itt ő a fő-főhős, és látszik is, hogy a készítők őt akarták központi figurává emelni, amit a bravúros alakításával meg is hálált.

Összegezve, senkinek a kedvét ne vegye el a sok negatív kritika attól, hogy beüljön erre a filmre, mert habár egyáltalán nem tökéletes a végeredmény, mégis egy szép lezárása a Bryan Singer-féle X-Men szériának. Emellett egy kis laza mutánshumorra minden ember éhezik, Magneto pusztítgatása pedig mindent felülmúl. Ezután már csak imádkozni kell, hogy Farkasnak is szerepe legyen az alkotásban, mert bizony, nem száz százalék, hogy belekerült. -Vagy mégis?

(Végezetül: Poe Dameron jobban tette volna, ha kimarad ebből az X-Men filmből, és marad az X-szárnyújában, de ha már így sikerült...)

IMDB:   7,7

Rotten Tomatoes:  51%

Előzetes:

Nektek ki a kedvenc mutánsotok, és miért?

Esetleg láttátok már a filmet? Mi a véleményetek róla?

Írjátok le kommentben, és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!

Related Items Külföldi