Függetlenség napja-Feltámadás

Függetlenség napja-Feltámadás

(Gravitációs "destroy the unique" monstrumok)

   Ronald Emmerich filmjét olyan nagyszabású alkotások között emlegetjük, mint a Jurassic Park, vagy a Star Wars, és ez nem véletlen. A maga idejében, pontosabban 1996-ban rendkívül sok főt magába foglaló rajongótáborra tett szert, ugyanis akkor indult be a komolyabb "hangvételű" látvány megteremtésének korszaka, és ez az akkori nézőnek óriási újdonság volt, sőt anno egyenesen felmagasztalták a látottakat. Ráadásul azokban az években váltak világhírűvé a rusnya földönkívüliek is, megannyi filmben lehettünk tanúi "bolygó-elfoglaló" műveleteiknek (pl.: Támad a Mars), és ezen alkotások közül emelkedett ki az Amerikaiaknál július 4.-ei ünnepről elnevezett mű is. Különös, hogy csak ennyi év után vágtak bele a készítők egy újabb "földmegmentősdibe", mindenesetre nagy nevekkel jeleskedik a folytatás és eléggé beharangozott is lett, így minden bizonnyal a keményvonalas fanok ellepik majd a mozitermeket. De azért érdemes elgondolkodni azon, hogy ami miatt 20 éve beültek a nézők e filmre, most lesz-e akkora nagy hatással ránk, mint régebben. Elvégre sorra kapjuk az űrlényes filmeket, ráadásul a lehengerlő látvánnyal fémjelzett blockbusterek sora is végeláthatatlan, így némi kételyt vethet fel bennünk, hogy tud-e  némi újjal szolgálni a második Függetlenség napja.

   A történet szerint a legutóbbi rész után 20 évvel járunk, és ez idő alatt elsajátítottuk az idegen csúcstechnológiát, mely hasznosnak bizonyulhat, ha ismét invázióba keverednénk.
Márpedig ismert űrlénybarátaink megint meglátogatják otthonunkat, ám nem látogatóba jönnek, sokkal inkább pusztítgatás a céljuk (mikor nem?). Kedvenc hőseink felveszik a kesztyűt, és bevetve a hősiességüket, kreativitásukat ismét megpróbálják megvédeni a Földet.

   Akadnak olyan emberek, akik még semmilyen formátumban nem láttak földönkívülieket. Lehetnek olyanok is, akik kevés jó filmre adták ki a pénzüket a mozipénztáraknál. Nos, e kettő apropójához csak azt tudom fűzni, hogy akik az imént említett bármely csoportba beleillenek, azoknak egy lehengerlő két óra üti majd a markukat. Aki viszont úgy érzi, hogy már mindkettőben részesült, az be ne üljön erre az alkotásra, mert csalódások zöme éri majd, ugyanis Emmerich nagy sikerű filmjének a folytatása nem több néhány gravitációs,-"egyediség kopizó"-monstrumnál.

   A történet ott kezdődik (mármint nem a filmé, annak konkrétan semmi sztorija nincs), hogy ez egyszerűen egy annyira silány és majdhogynem szánalmas cselekményvezetéssel rendelkező mű, amilyet még ember nem látott, sőt űrlény sem. De legalább ha történne valami, akkor azt mondanám, hogy "rendben, habár eléggé gyengélkedik a film, szép dolog, hogy megpróbáltak valami egyedit belecsempészni az alkotásba". Nos, igen. Csak az a baj, hogy egyáltalán semmi pluszt nem tartalmaz a film, sőt igazából bosszantó az, hogy mennyire sablonossá tették a készítők a drámainak eltervezett folytatást. Lényegében az összes kulcsfontosságú, "nép hülyítő", izgalmi faktorokat kiváltó történés, csak egy ezredjére felhasznált, klisés jelenet átdolgozása. Van itt Indiana Jones féle "éppen átérünk a lehúzódó fal alatt" momentum, de hősiesnek, önfeláldozónak eltervezett rendkívül béna akció scéna is. Erre már csak az dob rá egy lapáttal, hogy a rendező az összes, az 1996-os filmben a nézőközönséget ámulatba ejtő jelenetet újra felhasználta, nem túlzok, ha azt mondom, hogy igazából nagy nulla az extra újdonságként meghirdetett végeredmény.

  De még itt sem lenne minden veszve, elvégre néhány ütős karakter megmentheti a pocsék cselekményt. Sajnálatos, hogy itt még ezt is elszúrják, de még hogy! -Kedvenc szereplőinket karikatúra jellegűre csiszolták, egyenesen viccet űztek belőlük, kezdve Jeff Goldblum karakterétől, egészen Bill Pullmanéig. Na az újakról már nem is beszélve. Igaz, őket igazából nem is kellett a kiparodizáló sorba állítani, ugyanis mindegyik újonc egy vicc. Jellemtelenek, gyerekesek, nekünk nézőknek ciki hallgatni a "nagy dumáikat". Képtelenek vagyunk izgulni a szereplőkért, ugyanis végig tudjuk, hogy úgysem halhatnak meg (elvégre az "túl" drámai lenne). Az összes színész énekelhetné Zámbó Jimmitől a "Bukott diák"-ot, Liam Hemsworthtal az élen, akinek ugyebár a jópofa,-világmegmentő szerepbe kellett volna bújnia, ehelyett viszont egy teljesen ellenszenves, elnyűtt karakterré vált.

   A látvány legalább kielégítő. Bár, mostanában majdhogynem minden alkotásé az, itt viszont mondhatni ultra-brutál. Kár, hogy a nagy robbantgatások közepette alig látunk valamit a filmből, sőt igazából a cselekmény vége felé már ezt a pozitívnak eltitulált tényt is megunjuk, elvégre nincs semmi, ami komolyabban lekötné a figyelmünk.

  Összegezve a leendő franchise második darabja (bizony, nem kevés utalás van a további folytatásokra!) azaz a Függetlenség napja-Feltámadás semmilyen szórakoztató mutatvánnyal nem jeleskedik (igaz, egyeseket bizonyára levesz majd a lábáról a filmre értetődő CGI megszállás), ugyanis nincsenek szerethető karakterek (bár a régiek közül sikerül párnak a méltóságát megtartani), a sztori elcsépelt, sőt még látványt illetően is láthattunk már jobbat, tehát aki ennek ellenére mégis beülne a moziba, az vagy bátor, vagy ostoba (esetleg egy kíváncsi fanatikus). Ennél még az is szórakoztatóbb lenne, ha Roland Emmerich rendezőt elvinnék az űrlények agymosásra, elvégre akkor lehet, hogy a továbbikban leforgatandó "függetlenségeskedéseinél" kevesebb késztetést érezne arra, hogy felhasználja a legrosszabb kliséit.

Végezetül:   Hihetetlen, hogy húsz év telt el, és a földiek (valamint a földönkívüliek) semmit sem tanultak a hibáikból. Jellemző...

IMDB:   5,7

Rotten Tomatoes:   33%

Előzetes:

Ti, hogy vélekedtek a filmről?

Mennyire voltatok megelégedve a folytatással?

Írjátok meg kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!

   

Related Items Film Külföldi