.png)
Sötét Hazugságok
Ez a könyv elsőre rettenetesen klisésnek tűnik. Én is
pontosan azért vettem meg, mert szeretem a klisés történeteket, és a romantika
műfaját, de ez a sztori jóval több, mint amennyit mutat magából.
A mű a társadalom felsőbb rétegeinek életét mutatja be,
Layana mindig azt tette, amit a szülei elvártak tőle, és szeretett volna egy kicsit veszélyesebben élni. A családjának annyi
pénze van, hogy neki igazából dolgozni sem szükséges, és egy ilyen
összejövetelen, megismerkedik Brant Sharp-pal, akivel teljesen jól alakul a
viszonyuk. Aztán rá két évre találkozik Lee-vel, és később már vele is kapcsolatba kerül. A történet során folyamatosan megismerjük az emberek
múltját, és eközben megannyi eltussolt múltbéli ügy derül ki, az egész dolog rettenetesen titokzatos, és
pont annyi információval szolgál számunkra a könyv, hogy tippünk se legyen, hogy mi
lesz a vége, éppen ezért mi is egyre inkább részesei akarunk lenni a titkok valódi hátterére.
A könyv rettenetesen klisés, és szinte minden ismert romantikus
közhely megtalálható benne, amit csak képzelni lehet, de azok mellett, hogy az író mindezeket jól használja, a legnagyobb erőssége, a karakterek. Layana egészen
különleges, külsőre mindenki azt hinné, hogy ő egy amolyan jó kislány, aztán
pedig jött egy nagyon gonosz húzása, elragadta Lee barátnőjét (amit utólag már nagyon is értem miért), elhitette a fiúval, hogy a lány megcsalja, de valamilyen
oknál fogva, nem tudtam megutálni a tettéért. Lehet, hogy önző volt, de talpraesett is, és
az volt benne a legjobb, hogy nem szerencsétlenkedett. A végén, persze teljesen átláthatóvá vált a történet, és nem fogom
spoilerrel lelőni a poént, vagyis a titkot, de a vége zseniális. Ha már
karakterek, Brant rajong az informatikáért, és ezáltal szinte tökéletes , mert okos,
kedves és szép, Lee meg addig megmarad a vonzó rosszfiú szerepében. Mind a ketten szeretik
Lanát. Két nagyon tipikus férfitípust láthatunk bennük, de talán nem is bánom, amikor kiderül a végkifejlet.
Talán Brant abban tér el a közhelytől, hogy az informatika a hobbija, és az
ilyen férfiak sok esetben nem néznek ki túl jól – de nem akarok általánosítani.
Jullian maga a gonosz karakter, de
mégsem irritált a létezése. Tulajdonképpen javított a cselekményen. Tetszett,
hogy nem volt túl sok szereplő, de mind érdekesek voltak.
A mű igazából egy pszichológiai problémáról szól. Tulajdonképpen
ez akkora nagy dolog, hogy említést sem teszek róla. De mindenképpen megéri
elolvasni, mert nagyon érdekes. Ez
a csavar egyedi az irodalomtörténetben, még soha nem olvastam ehhez foghatót.
Összességében mindenkinek ajánlom ezt az olvasmányt annak, aki szereti
a romantikus könyveket, és nem idegesítik a szokásos sztorik, mert az első 150-200 oldal
elviselhetetlen azok számára, akik nem szeretik az egy kaptafára készült,
romantikus regényeket. Kell hozzá türelem, és toleráns személyiség, ha én
rosszabb napjaimon olvasom, egészen biztosan abbahagyom Layana miatt, mert
nehéz eset a csaj, persze csak amíg át nem haladunk az első részen, meg a másodikon,
mert utána megértjük, hogy mit miért is tesz.
Erről a könyvről az is eszembe jut, hogy nagyon-nagyon
tökéletes film lenne belőle. Kellene egy tehetséges (és persze helyes) férfi,
aki két ellentétes ember tulajdonságait is könnyedén magára tudná venni,
szerintem hatalmas lenne. Remélem, kint egyszer megcsinálják, engem nagyon
érdekelne!
Ha kedvet kaptatok a könyvhöz ne habozzatok, kezdjetek bele még ma!
Nektek mi a véleményetek a műről?
Írjátok le kommentben , és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése