.png)
Ezt a könyvet, az egyik osztálytársam és egyben legjobb barátnőm olvasta, és imádta. Az ízlésünk kicsit különbözik, de a könyv témája nagyon megtetszett, és érdekesnek találtam, szóval mindenképp el akartam olvasni - és mivel a nyári szünidőben sokkal több időm lett, ezért hamar a listám élére ugrott, és pár óra alatt be is fejeztem.
Ez a mű nyerte a francia Bouygues Telecom távközlési vállalat által létre hozott alapítvány első könyves szerzők számára kiírt "Új-tehetség" díjat - ez által is támogatni akarják a fiatal szerzőket, és népszerűsíteni akarják a francia nyelvet. A pályázóknak Marcel Pagnol francia író, drámaíró és forgatókönyvíró (itthon nem nagyon ismert, csupán három művét fordították le magyarra) egyik idézetéből kellett ihletet meríteniük:
"Mindenki azt gondolta, hogy lehetetlen. Aztán jött egy hülye, aki ezt nem tudta. És megcsinálta."
Clélie Avit, 29 éves tanárnő, az Itt vagyok című regényének ítélték az első díjat a több mint 140 induló közül. És, hogy (szerintem) megfelelt-e a kiírásnak? Lentebb megtudjátok.
Elsa gleccserek tanulmányozásával foglalkozik, és egy hegymászó balesetben, amikor egy lavina maga alá temette, kómába esett. Az érzékei közül egyedül a hallása működik, és erről senki nem hajlandó tudomást venni - mert miért beszéltetnék őket Elsához, ha nem tudnák, hogy az auditív területek aktívak?! -, de régóta nem mutat semmi javulást, ezért le akarják kapcsolni a gépekről. A történet másik főszereplője Thiabult, akinek az öccse elgázolt két 14 éves kislányt -és ezt a megnevezést kikérem a 14 éveseknek, mert nem olyan kicsik már! -, Thiabult jogosan haragszik rá, és nem tekinti a testérének, ezért mindig elviszi az anyját a kórházba, és a lépcsőházban várná meg, de betéved Elsa szobájába, és lassanként dolgokat tud meg róla, és még valami miatt beleszeret a lányba.
A történet a kómát, és az "éltető gépekről" való lekapcsolást, és tulajdonképpen az élethez való jogot járja körül. Egyáltalán le merhetünk e mondani egy kómában fekvő betegről? A könyv ezt a kérdést próbálja megválaszolni.
A karakterek szerethetőek, és egyediek. Kicsit szokatlan a munkájuk (mármint, valljuk be, a legtöbb dolgozó könyvszereplőt az írók nem a természetvédelemben helyezik el), és ez tetszett. Elsa aranyos lány, sajnálom a balesete miatt. De Thiabultnak a könyv szerint nincsenek perverz szándékai, én mégis valahol egy kicsit undorítónak találtam, hogy megcsókolt egy kómában fekvő lányt, és nagyon lehetetlennek, hogy bele is szeretett. A karakterfejlődés Thiabult és öccse kapcsolatában mutatkozik meg leginkább, abban, ahogyan Thiabult lassan megbocsájt a testvérének.
Ilyen szépen megírt regényt régen olvastam! A narrációk csodálatosak, maga a műnek a stílusa és a leírása is gyönyörű. Nagyon tetszett, hogy Elsa (mivel nem lát, csak hall), az emberek hangjához színeket kapcsol, és Thiabult-ot szivárványként emlegeti. Thiabult és Elsa részei stílusban is különböztek, így ha nincs odaírva, hogy Elsa vagy Thiabult, attól még nagyon megkülönböztethető. Egy ilyen stílusban megírt regényt végtelen sokáig el tudnék olvasni, örültem volna, ha bemutatja Elsa és Thiabult beszélgetéseit is, ahol nem csak Thiabult beszél. A történet dramaturgiailag is remek volt, a cselekmény pont a megfelelő tempóban haladt.
És, hogy szerintem mennyiben felelt meg a kiírásnak? Spoileresen folytatom. Ha nekem kellene erről az idézetről könyvet írnom, teljesen más témában próbálnám, más könyvet képzelnék el. Ennek ellenére, szerintem jól megfelelt, és illeszkedett a kiíráshoz, mivel Elsa felébredését az írónő kicsit Thiabult-hoz köti, és az utóbbi szereplő nem volt orvos, és nem is tudott sok mindent a kómáról. A végkifejlettel egyébként meg voltam elégedve, még ha egy kicsit "Csipkerózsikásnak" is találtam a történetet, nekem nagyon tetszett a csodálatos stílus, meg a remek dramaturgiai felépítés miatt.
A mű egyetlen hibája talán annyi, hogy ez az egész túl meseszerű, és nem tudom elhinni, hogy valaminek ez lesz a kimenetele. Mármint, félre értés ne essék, tudom, hogy kómába lehet esni, meg azt is, hogy fel lehet ébredni, de hogy közbe beleszeret egy pasi, ez elég meredek nekem.. Egyébként a könyvben a szerelmi szál tényleg gyönyörű.
5/4,5 - Csodásan megírt történet, kiváló dramaturgiával, és szerethető karakterekkel. A borító pedig gyönyörű! Csak ajánlani tudom.
Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, ne habozzatok, kezdjetek bele még ma!
Nektek mi a véleményetek a műről?
Írjátok le kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése