Tarzan legendája

Tarzan legendája
(David Yates liánmozijának látványa metaforikusan állati, ellentétben a sztorival, mely olykor gyatrán lapos. Így bármennyire is kápráztat a CGI esőerdő, ezért nem jár jutalombanán.)

   A dzsungel hősök feltámadtak, ehhez kétség sem fér. Elvégre Rudyard Kipling Mauglija már bemutatkozott ez évben a széles vásznon, és bizony sokadjára is hozta az elvártat, sőt talán még túl is teljesítette az elődeit. Utóbbi sikerekre felfigyelve a Warner Bros. stúdióban, ki más története kaphatott volna még nagybetűs verziót Tarzanénál. Tulajdonképpen Kipling főszereplőjének felnőtt megtestesítőjéről beszélünk, aki Maugli mellett a másik legismertebb liánon csüngő. A mostani megfilmesítésben az utolsó négy Harry Potter -rész direktora, azaz David Yates vezette a munkálatokat, ezáltal igazán grandiózus filmre számíthatunk, ráadásul többek közt olyan nagy nevekkel jeleskedik az alkotás, mint Samuel L. Jackson (Kingsman-A titkos szolgálat, Aljas nyolcas), Margot Robbie (A Walt Street farkasa, Öngyilkos osztag), Christoph Waltz (James Bond-Spectre, Django elszabadul), valamint a nagy karizmával (plusz karizommal) rendelkező Alexander Skarsgard, aki Stellan Skarsgard (Thor, A tetovált lány) fia. Reméljük ezt a remaket tényleg Tarzan legendájaként tarthatjuk majd számon.

   A történet szerint John Clayton már megbarátkozott a civilizációval, és otthagyva régi lakhelyét-a dzsungelt- Londonban éli mindennapjait gyönyörű feleségével Jane-el. Ám hírét veszi, hogy igazi otthonában, Kongóban a fehér ember terjeszkedik, és elpusztít mindent és mindenkit, aki az útjába kerül. Így hát az ottani barátai segítségére siet, viszont ennek ára van. Ugyanis amint hazaér, visszavedlik azzá, akinek született, azaz Tarzanná, és eredeti mivolta elől az ember (már ha ember) úgy sem menekülhet.

  Edgar Rice Borrughs (a Tarzan írója) foroghat a sírjában, már csak azért is, mert a főszereplő kockahasán kívül semmi figyelemreméltót nem nyújt a könyvéből készült adaptáció. Sőt az alkotás tökéletesen szemlélteti, hogy  milyen az, amikor a jellegtelen kivitelezés hatására a legjobb színészek is csak biodíszletként tudják megállni a helyüket. De ez még hagyján. Ezen mű ember és állat kapcsolatáról szól(na), és ez teljesen érthető elvégre a főhős egy "majomember".  A baj csak az, hogy mivel abszolút ő van a középpontba helyezve, a többi karakter még csak esélyt sem kap arra, hogy megnyíljanak előttünk, márpedig van pár szereplő, akikben több potenciál van, mint magában Tarzanban. Sőt Alexandar Skarsgard (Tarzan) konkrétan semmit nem tesz hozzá a szerepéhez, néha csak kiáll a dzsungel közepére, befeszíti csinos izmait és drámain bámul a semmibe, így imitálva, hogy keresi az elveszett Margot Robbie-t (Jane). Apropó Miss Robbie. Látszik, hogy az alkotás az álomgyárból érkezett, ugyanis a film a legidegesítőbb, legszájbarágósabb hülyeségekkel van tele. A nő megint ki van szolgáltatva a férfinak, aki nem mellesleg csak arra jó, hogy megmentsék. A feketékről nem is beszélve, ők is csak azért vannak, hogy a fehér ember megint rendet tegyen közöttük. Látszik, hogy a tipikus hoolywoodi társadalmi alárendelések nem hagyják nyugton a filmipart, és ezáltal még mindig valamennyi mozifilmben megfigyelhetőek ezen jelenségek. A rasszista, hímsoviniszta nézőknek talán ez bejön, de véleményem szerint többségünket már hidegen hagyják az ilyenek, sőt egy idő után mondhatni klisékké válnak az efféle megnyilvánulások.

    Összességiben semmi extrát nem nyújt a film, érződik, hogy még szíve sincs. Egyszerűen nem tudunk kihez kötődni (jó igaz, lesznek hölgyek, akik a svéd színészhez igenis kötődnének), mert Margot Robbie ugyebár nagy részben csak fogságban van, és áhítozik szeretett férjéért, Samuel L. Jackson teljesen jellegtelen és semmit mondó (bár tegyük hozzá, hogy nem egyszer ellopja a showt társai elől), Christoph Waltz pedig annak ellenére, hogy jól hozza az e fajta antagonista karaktereket, mégis kezd kissé beskatulyázódni, és így már-már unalmas a játéka, elvégre mindig ugyanazt az arcát mutatja. 

   A látvány mint mondtam állati (bár ez csak pénz kérdése volt), de azt tegyük hozzá, hogy a CGI gorillák olykor eléggé "érdekesen" mutatnak a vásznon.

   A rendező ott rontotta el, hogy túlságosan komolyan vette a feladatát, és a drámát iszonyatos erőszakkal próbálta összevonni a kalandokkal, melyből csak egy jó nagy összecsapás született. Nem kifejezetten ajánlom a filmet, ám ha nagyon unatkozunk és nem várunk el túl sokat tőle, akár még élvezhetjük is. Tipikus egyszer nézhetős pop-corn mozi (akarom mondani banán mozi)...

IMDB:   7,1

Rotten Tomatoes:   34%

Előzetes:

Nektek, hogy tetszett a film, elégedettek voltatok vele?

Számotokra melyik szereplő volt a legmegnyerőbb?

Írjátok meg kommentben, és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!

Related Items Film Külföldi