Blogajánló: Letagadott élet

By | 4:42:00 Leave a Comment
Blog címe: Letagadott élet
Író: Vivi és Andrea Filus
Műfaj: Romantikus, Magyarországon játszódó történet, focis
Elérhetősége a blognak: Link


Ne ijesszen el, hogy én vagyok a blog egyik írója, s én hozom az ajánlót róla! Tudom, szánalmas, de szerettem volna megosztani veletek ezt a történetet. Szóval na! Kikérem magamnak - ez olyan, mintha egy másik blogomra kiteszem, hogy van egy új. Oké, majdnem, elismerem. :D

Nem szokásom az önreklám, igazából azért gondolkoztam el ezen az ajánlón, mert mostanában az időm nagy része erre a történetre irányul. 
Velencén nyaraltam két hónappal ezelőtt, feküdtünk az ágyon és beszélgettünk a legjobb barátnőmmel, mindenféle ostobaságról, miközben háttérzajként ment a tv. Nem tudom mit néztünk, nem emlékszem, csak meghallottam a gyerektémát, s oda kaptam a fejem. Nagyon szeretem a babákat, így eszembe jutott, miért ne írhatnék egy ilyen történetet. Az ötlet megfogant, keresnem kellett egy társat magam mellé. Tudom, tudom, most kérdezitek magatoktól, hogy minek? Mert szeretem megbeszélni mik történnek a fejemben a sztorival kapcsolatban. Kiírtam egy csoportba, s drága Andrea jelentkezett. Hála az égnek! Ilyen könnyedén ritkán tudok írni, de ebben a történetben elveszek, annyira egyszerű!

A blog kinézete egyszerű, törekedtünk a rendelésnél, hogy minél hangsúlyosabb legyen a türkizkék és a zöld - sárgát és világos kéket akartunk, de mindegy is. Nem mennék bele a desing blogok miértjeibe és - szépen fogalmazva - szövegértelmezésükbe. A lényeg, hogy készen lett és nagyon tetszik, még így is!

Letagadott élet
Fejezetek száma: 5+Prológus
Történet: elkezdett.

Részlet: " - Mami, mi a baja Miának? – kérdezte Kamilla, mire Réka is elkussolt. Felhúzott szemöldökkel, kárörvendően vártam a válaszát.
- Kicsim, Mia babát vár – mosolygott a lányára, mikor megálltunk az éttermek előtt. Még mindig vigyorogva néztem rájuk, vártam a kérdést, ami bearanyozza majd a napomat.
- Neki is lesz egy kisbabája? Hogyan? – kérdezte érdeklődve drága keresztlányom. Eddig bírtam, újra felnevettem. Tudtam, hogy érdeklődik majd és nem hagyja annyiban. Ő ilyen, az anyja lánya, eléggé kíváncsi.
- Mia nagyon szeretett volna egyet és megkért egy bácsit, hogy segítsen benne. Most a pocakjában van, amikor elég nagy lesz, majd kibújik onnan, ahogy te is.
- Hogy került oda? Mami én ezt nem értem! – nyafogott. Az anyja kezét rángatta, s toporzékolt is. Szegénykém, tényleg nem értett ebből semmit. – Mia! Ki az a bácsi? Apu? Ugye apu? Hiszen anyu is őt kérte meg.
- Drágám, nem apukád az. Egy másik bácsi, ha nagyobb leszel majd anyuval elmagyarázzuk, rendben? – kérdeztem gyengéden, elé guggolva, miközben ő nagyra nyílt szemekkel figyelte a pocakom, de nem látott semmit.
- Megsimogathatom? – kérdezte mosolyogva."

Röviden a történet: Mia és Dávid egy éjszaka ismerkedtek meg, nem tudják igazából ki is a másik, mégis vonzónak találják egymást. Ennek a testi vágynak meg is lesz a végeredménye: egy édes gyermek, akit mindenki imád, csak a saját édesapja nem. Mia kiáll az elveiért, neki szüksége van erre a gyönyörű gyermekre, mégis szeretné meghódítani a férfi szívét. Vajon az anyaság nyer, vagy a vonzalom Dávid iránt? Sajnos a két opció együtt kilátástalannak tűnik a nő életében.


Kedvenc részletet is mutatnék, de azok csak a későbbiekben lesznek fent a blogon. Nem szeretnék semmi érdekeset lelőni, pedig annyira várom már! Komolyan még én is milliószor újraolvastam a meglévő fejezeteket, olyannyira tetszik! Pedig a sajátom! Hahó, normális vagyok? Kétlem...

Mindegy is, jobb ha tudjátok, hogy Dávid egy híres focista Magyarországon, Mia pedig az egyik egy éjszakás kalandja, aki nem hagyja magát csak úgy lerázni, hiszen terhes. A babának pedig apa kell, vagy ha nem is apa, legalább egy jó szex még bele kell hogy férjen. Higgyétek el, hogy itt bonyodalomból nem lesz hiány, ahogy szerelemből és romantikából sem. Hiszen egy felnőtt nőnek mindezekre szüksége van!

Örülnénk ha benéznétek, nem is szaporítom tovább a szavak, remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, s ellátogattok a blogra! Előre is jó olvasást kívánok!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése