.png)
Victoria
Aveyard
Vörös királynő
(Vörös királynő
trilógia 1.)
Fülszöveg: AZ ISKOLÁBAN
TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az
égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni
hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha
semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket
legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is
halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy
ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?
A Ezüstök uralják a Vörös
szolgákat. Nekik jut minden hatalom, lehet az a tűz uralom alá hajtása, a vízé,
de még az sem árt ha egy szikla csapódik valakibe. Az egész országot a
különleges, ezüst vérű emberek tartják rettegésben. Mindezt azért, mert ők
különlegesek. Addig a pontig, míg Mare be nem csöppen a palotájukba, Vörösként,
s nem mutatja meg, hogy neki is van egy képessége, méghozzá nem is akármilyen
ebben a világban. Innen pedig jöhetnek a hercegek, a királyi család és minden –
számára utált – fölényesség.
Tudjátok hány Young Adults
könyvet olvastam és még mennyi van a listámon? Rengeteg! Aha, csakhogy még soha
nem fordult velem ilyen elő: azért kellett többször letennem a könyvet – egy
napon belül – mert képtelen voltam az izgalomtól tovább olvasni. Imádtam.
Elképesztően jól van megszerkesztve, a háttérvilág kiépített, mindent annyira
tolnak a képedbe, amennyire szükséged van rá.
Szóval… A felvezetés rövid
volt, lényegre törő, pont annyit kaptam, amennyit kértem. Nem voltak felesleges
információk, néhol még kevesebbet is olvashattam, csak azért, hogy eltudjak
gondolkodni mit is szeretne ebből kihozni az írónő. Minden kis apró részlete fel
volt építve, nem voltak üres lyukak, amit ki kellett volna tömni. Ugyanez igaz
volt a cselekményre: szépen, a maga medrében folydogált, s én sehol nem
éreztem, hogy több kellene, mert unalmas. Minden lapja élményekben gazdag volt,
a maga csodás módján.
Leírnám, hogy mi fogott meg
benne, de nem szeretnék lelőni semmit. Ajánlom, hogy nyugodt körülmények
között, egyhuzamban olvassátok, mert úgy lesz egy kerek egész, a kis részletek
miatt. A szereplők cselekedeteivel és indíttatásukkal. Esküszöm ennél jobb Young
Adults könyvet még soha nem olvastam! Ha
valaki felfedezi a Párválasztó és az Éhezők viadala kettős élményt, ne
csüggedjen: hamar elmúlik!
Egyetlen egy kis részlet
maradt még meg, de ezt nem tudom miként írhatnám le, azoknak akik még nem
olvasták, hiszen a spoiler veszély fent állna. Így csak annyi: Mare remek
karakter, aki kiáll a szeretteiért, magáért a népéért. Míg a két hercegről:
imádtam mind a kettejüket! Elképesztően! Különbözőek voltak, még is mind a
kettejükbe szerelmes lettem! Nyitott volt a könyv végéig, hogy Mare melyiküket
is választhatná, mert az írónő tett róla, hogy ne érezzem úgy, hogy felesleges köröket futunk ezzel a szállal. Ez pedig
csodás húzás volt, hiszen csak még izgalmasabbá tette a sztorit.
Szóval mind a misztikus világ,
mind a szerelmi háromszög csak fokozta az élményt olvasás közben. A végén a
csattanóra szavaim sincsenek! Azt hittem ott helyben fogok belehalni, ha nem
olvashatom a folytatást, mert minden értelmet nyert, az apró részletek újra
felvillantak az agyamban és elcsodálkoztam hogyan felejthettem el ezeket. A
válaszom egyszerű: magával ragadott az olvasmány, s csak haladtam előre a
szereplőkkel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése