Miért lett népszerűtlen a Twilight?

By | 7:08:00 Leave a Comment


A Twilight sorozatot az osztálytársaimon keresztül ismertem meg, mindenki körében hatalmas népszerűségnek kezdett el örvendeni Edward Cullen és a többiek sztorija. Kicsit borzongatós, de nem egészen horrorisztikus, és a kislányok lelkének teljesen tökéletes. Őszintén bevallom, hogy akkoriban nem tartottam gyenge filmnek, de később újra néztük anyukámmal, és, azóta sokkal pontosabban látom az egész filmet, kicsit talán fel kell hozzá nőni.

Az első Alkonyat-regény 2005-ben jelent meg, és nagyon hamar világhírűvé vált a nők, többnyire kislányok körében. A 2009-es Kids Choice Awards-on Kedvenc Könyv kategóriában díjat nyert. 2008-ban elkészítették a filmváltozatot is. A sötét, vámpíros-romantikus témák miatt nagyon hamar népszerű lett. Hatalmas előnye (és egyben hátránya) a történetnek, hogy szinte mindenki bele tudja magát képzelni Bella életébe, mivel Bella karakterének az esetében minden lényegesebb személyiségjegy mellőzve van. Nem vagány, nem is egészen mondható gyávának, egyszerűen amellett, hogy rettenetesen béna, még jellegtelen is. Bella tipikus romantikus főhősnő ezért, az ilyenekből pedig már nagyon elegem van, és már annyian vannak, hogy Dunát lehetne belőlük rekeszteni. Tehát, adott Bella, aki elköltözik az anyjától, az apjához, ahol megismer két fiút: Jacob Blacket és Edward Cullent, és erre épül a történet. Edward misztikus, titokzatos, és nagyon keveset árul el magáról, míg Jacob közvetlenebb. Edwardot egyből minden lány istenként kezdte tisztelni, mert a titokzatosság szexi, van egy rosszfiús beütése is ezáltal, bár maga Robert Pattison szerintem nem néz ki jól. És mivel Edward titokzatos, hatalmasakat lehet drámázni azon, hogy ugyan mit nem mondott el a sápadtképű. 
A történet pedig, kitudja miről szól, de tényleg. Az első részben megismerkednek, összejönnek, aztán vámpírok meg akarják enni Bellát, de Edward megvédi. A második részben, Bella megvágja az ujját, ezért az egyik vámpír megtámadja, és Edward úgy dönt, otthagyja Bellát, hogy ne sodorhassa veszélybe. Aztán szenvednek. Meg megint szenvednek, majd Edward azt hiszi Bella öngyilkos lett, és ezért meg akarja magát öletni, de pont időben odaviszik Bellát, és Edward végül nem hal meg. A 3. részben, őszintén fogalmam nincs mi történt, végig Bella vívódik Edward és Jacob mellett, aztán Edward megöli Victoria-t, és összefognak a farkasokkal, hogy megölhessék a vámpírhadsereget, amit Victoria szervezett. Az ötödik és egyben utolsó rész már érdekesebb, Edward és Bella összeházasodnak (ironikus, hogy egy vámpír hűséget fogad isten szent színe előtt), aztán Edward megtermékenyíti Bellát, Bella meg terhes lesz. A magzat káros az édesanyja szervezetére, de még véletlenül sem mennek abortuszra, inkább hagyják, hogy a magzat megölje Bellát. Egy másik vámpírklán egyik tagja tévesen halhatatlan gyermeknek (kiskorban vámpírrá változtatott gyermeknek) hiszi Edward és Bella kislányát, Renesmeet és szól a Volturinak, akik Forksba utaznak, hogy végezzenek a vámpírgyerekkel és családjával. Cullenék más vámpírok segítségét kérik, hogy bizonyíthassák a Volturinak, a kislány nem jelent veszélyt – bár még soha senki nem látott ilyet-. Végül sikerül meggyőzniük őket, így Edward és Bella boldogan élhet tovább kislányukkal. Ennyi lenne a történet, szerintem egy 8-12 éves kislány számára nagyon vonzó az egész.
Az embereket mindig is vonzotta az öröklét, a természetfelettiség és a szellemvilág, mindig értékeltek voltak az ilyen alkotások, mert igényeljük a borzongást és a félelmet. Sokan így képzelték el a párkapcsolatukat, és rengeteg embernek vált Bella példaképévé, de ez nem jelenti azt, hogy a manapság már szinte mainstream-mé vált történet jó lenne. Mostanában nagy gyűlöletet vált ki, hála a Szirmai és a Dancsó kritikáknak.
Eőször is, a Twilight megöli a vámpírmítoszt. A vámpír emberi vérrel táplálkozik, és ha kimegy a napfényre, akkor tulajdonképpen felég. Mindezt itt felrúgják, és behozzák a vegetáriánus vámpírságot, és ha ők kimennek a napra, nem felégnek, hanem csillognak. Vegetáriánus vámpír, azaz az állatok vérével táplálkozik, és hogy a csillogás miként jött azt nem tudom, de egy ilyen történettől Drakula forog a sírjában, Damon Salvatore – szerintem a legnagyobb vámpíralak- pedig sír.
A vámpírizmus sok mindennek lehet a metaforája, de első sorban a szexualitást szimbolizálja. Például, Bram Stoker Drakulája, az egyik legerősebbl vámpíralak, az irodalomkutatók szerint pedig átvitt értelemben végig a szifiliszről (nemi betegség) beszél. Stephen King műveiben a vámpír képében a gonosz jelenik meg, és az ellene való harcról van szó – bár nem igazán jellemző rá az ilyen téma-.  A legnagyobb vámpíros iromány mégis Anne Rice-től az Interjú egy vámpírral, még nem olvastam, de azt mondják nagyon sokat tett hozzá a vámpírmítoszhoz, és a depressziós tinédzserek bibliája – ide vele!-, a szentimentális hangulata miatt. A vámpírokat, mint III.Vlad havasföldi fejedelmet, általában Erdélyhez – a műveletlen szerzők Magyarországhoz- kötik.

Stephenie Meyer Twilight sorozatában a vámpírok azon vágya kerül előtérbe, hogy alkalmazkodjanak az ember világhoz és a társadalom tagjai legyenek. Minden vámpírfilmnek van egy akart-akaratlan metaforikus jelentése, ennek például nagy részét teszi ki a szüzesség és annak az elvesztése körüli mizéria, az abortusz és annak a nagymértékben való helytelenítése, és a homoszexualitás helytelenítése, a homo fóbia. És, hogy mi által? Bella és Edward az első részben (talán), el akarják venni egymás szüzességét – Eddie már majdnem örök szűz maradt -, de valami miatt mégsem történt meg az együttlét, és az esküvőn történt meg, ez pedig alapjába véve nem is baj, csak kicsit ítélkezésnek érzem ezt az olyan párok felett, akik nem várnak a házasságig. Bella egyből teherbe esett, és tudta, hogy a gyerek konkrétan eszi őt belülről, mégsem akarta megölni. Inkább megvárta, hogy a gyerek ölje meg őt, és tulajdonképpen kirágja magát az anyjából. A gyereknek itt gondolati világot is adtak, pedig nem kell olyan nagy biológiazseninek lenni, hogy tudjuk, a magzat semmit nem gondol. Talán a farkasok animálása mellett, a gyerek animálása volt a legnevetségesebb dolog, amit csak tehettek. Azt sem tudja magáról, hogy létezik. Ezáltal, nagyon erősen kifejezték a véleményüket az abortusz ellen, pedig szerintem az írók feladata nem a véleménymondás – nem feltétlen -, és szerintem túl erőszakosan, szinte hirdette a nézeteit az írónő. Pedig ha a baba élete az anya életébe kerül, nem feltétlen rossz döntés az abortusz, mert valakinek fel is kell nevelni azt a szerencsétlen gyereket, és anyai szeretetre van szüksége. Az utolsó pedig, Jacob és a farkas falka. Jacob és Bella barátok. A meleg srácok nagyon közvetlenek és kedvesek szoktak/tudnak lenni, nem meglepő, hogy először barátok. Aztán, Jacob azt mondja, Bella kedvéért ott tudná hagyni a farkas falkát, és nem tehet arról, hogy farkas, mert így született. Az LMBTQUI emberek szokták ezt mondani legtöbbször, hogy: „Nem tehetek róla, így születtem”. És otthagyni a falkát? Azaz otthagyni a melegséget, Bella kedvéért megtenné. Ez nem így működik. A melegek sok esetben szerintem szívesebben lennének heterók, mert ha megfogják egymás kezét az utcán, máris mindenki ferde szemmel néz rájuk (főleg férfiak esetében), így nem mondhatják ki nyilvánosan, hogy kapcsolatban vannak, és ezen nem tudnak változtatni. Nem tudom, hogy milyen elmélet ez, ám szerintem itt is elég erősen fejti ki Meyer a véleményét.


A generáció, akikhez Meyer szólt, idő közben felnőttek, felismerték a történet hibáit, és elkezdték látni a történet mögötti véleménykifejtést, beléptek a mögöttes tartalmak világába. Lett viszonyítási alapjuk, megismertek más történeteket, és egészen biztosan láttak igazi vámpírfilmet. Láttak igazán tehetséges színészeket és színésznőket, akiknek van mimikájuk, tudnak hangsúlyozni, és képesek az orron át történő lélegzésre. A kereskedelmi csatornák gyakorta vetítik a sikerfilmet, szinte minden őszi szezon repertoárján ott van, akinek egykor a kedvenc filmje volt, valószínűleg újra nézhette, és rengeteg hibát találhatott benne, és nem élvezhette, amit látott. 




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése