Alice tükörországban

Alice tükörországban

(Idétlen társaság időtlen kalandja)

 
   Ez a film azt a mondást hangoztatja, hogy az idő pénz. Nos, ezt elsüthették volna a 2010-es Tim Burton által kreált, szintén csak Alice-os CGI kavalkádban is, ugyanis így lehet, hogy fontolóra vettük volna ezt a bölcsességet és tényleg nem adjuk ki a mozijegy árát azért a másfél óráért. Na de most már ne bolygassuk a múltat, inkább térjünk vissza a jelenbe. Burton uraság a rendezést illetően beadta a derekát, és átadta a stafétabotot a leginkább Muppets Show-kból ismert James Bobinnak, aki lelkesen hozzá is látott Alice következő kalandjának elkészítéséhez. Ám a veterán direktor sem maradt ki a játékból, producerként ő is beszállt a munkálatokba.

   Alice (Mia Wasikowka) ismét Csodaországban jár, és meglepődve tapasztalja, hogy kissé dilis barátja, a Kalapos (Johnny Depp) nem ugyanaz az ember, akinek megismerte. Hogy rájöjjön mi az oka ennek és, hogy megmentse társát, meg kell szerezni a Kronoszféra nevezetű tárgyat, mellyel utazhat az időben. Ám az őrző, aki maga az Idő (Sacha Cohen Baron) ezt nem nézi jó szemmel, ráadásul a már megismert ellenségeknek is fáj a foga a jelentős hatalommal bíró kütyüre. Alice-nak mihamarabb cselekednie kell, ugyanis ha rossz kezekbe kerül a szerkezet, akkor akár végzetes dolgok is történhetnek.

   Mint említettem ez az epizód sokkal látványosabbá, kreatívabbá, viccesebbé és jobbá sikerült, mint előző társa. Habár nagyjából ugyanaz a dinamika van jelen mind két filmben, Bobin valamivel mégis emberibbé tette ezt az alkotást. Ezeket a szürreális karaktereket megtöltötte humorérzékkel, a cselekményről nem is beszélve, ezáltal nem is olyan sötét tónusú, mint a 2010-es játékfilm. Elvégre ez a világ önmagában egy szatirikus vígjáték, tele bizarabbnál bizarabb teremtményekkel. Ráadásul (ha lehet mondani ilyet), e alkotás némely szempontból komolyabb is az előző résznél. Itt nincsenek sárkányok, gonosz lovagok, ijesztő lények, itt az idő az ellenség, és ezt a témát boncolgatják végig a készítők, közben pedig próbálják elsütni a legtöbb (ha nem az összes) idővel kapcsolatos szóviccet és bölcsességet.

  Ezenkívül egy összetettebb sztorival van dolgunk, mely a kalandok mellett némi drámaiságot is tartalmaz. Választ kaphatunk a Vörös és Fehér királynő között dúló fékezhetetlen gyűlöletek okára, jobban kibontakozik Alice baráti köteléke, valamint Kalapos családi hátterébe is betekintést nyerünk. És pont ez az, ami nem kellene ismét. Olyan mennyiséget kapunk ebből a vörhenyes és idióta karakterből, hogy a végére már mi magunk akarjuk megkaparintani a Kronoszférát, hogy visszautazzunk az időben és átformáljuk azt a két órát, amit azzal töltenénk, hogy szánalomraméltóan bámuljuk Johnny Deppet. Kissé meglep, hogy ebben az orbitális miliőben elhelyezkedő szereplőtömeg közül, pont a Kalapos az, akit ismét egy központi figurává kellett kiemelni. Sajna néhol megint eltúlozták a figurát.

   Szerencsére "Ali G.", és karakterének átérezhető jelleme megmenti a filmet, nem beszélve az amúgy teljesen korrektül megkomponált, megragadóan kreatív látványvilágról. Összességiben, ez egyáltalán nem egy nézhetetlen alkotás, de Johnny Depp arcátlan arcrezzenései olykor elrontanak pár monumentális pillanatot. Ráadásul logikai bukfencektől is hemzseg a film, nem mintha Tim Burton alkotására nem ugyanez lett volna jellemző. Annyit viszont tudni kell, hogy akinek az tetszett, annak ez az újabb Csodaországos kaland egy felhőtlenül izgalmas szórakozásnak felel majd meg. Amennyiben lesz új rész (márpedig gyanúsan úgy tűnik, hogy lesz), reméljük a jellemtelen karakterek nélkül láthatjuk majd Alice idétlen barátainak a kalandjait. 

Végezetül: Ha a készítők valamivel többet időztek volna Kalapos karakterével, talán Lewis Caroll (az író) most nem forogna a sírjában..

IMDB:   6,4

Rotten Tomatoes:  29%

Előzetes:

  

Nektek, hogy tetszett a film?

Szerintetek a Burtoné, vagy a Bobiné lett a jobb alkotás?

Írjátok le kommentben, és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!

Related Items Külföldi