.png)
Tarryn Fisher
The
Opportunist – Kihasznált alkalom
(Szeress, ha
hazudok is 1.)
Fülszöveg: Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja,
Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes
hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen
messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje
és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt
jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe
kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont
hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…
Utáltam. Szerettem. Drukkoltam.
Utáltam. Beletörődtem. Fájdalmat éreztem. Sírtam.
A fülszöveg kapcsán érdekelt a
könyv, egy kemény lányra számítottam, ehelyett egy gátlástalan libát kaptam a
jelenben, a múltban pedig egy gonosz némbert. Itt ásta el magát nálam az egész
könyv.
Mégis, akkor miért sírtam a végén?
Nem ma olvastam el, hagytam
pár napot, míg leülepszik és normális gondolatokat tudok formálni a mű kapcsán.
Most mégsem érzem ezt, ez egy igazi katyvasz, ami a fejemben van.
Olivia nem volt szimpatikus,
nem igazán tudtam vele együtt érezni, ahogy Leah sem kapta meg a legjobb fő gonosznak
szánt díjat. Ezen túllendülve fejeztem be az olvasást, s itt tettem fel a
kérdést, amit nem értettem. Mi hatott meg ennyire? Calebet szerettem és szántam
is egyben. Nem tudtam meg róla semmit, ennek ellenére bírtam. Na, akkor most mi van?
Valahol mélyen imádtam. Olivia
emberi tulajdonságai miatt, hogy bármeddig képes volt elmenni a szerelemért,
nem nyújtott kliséket. Caleb édes mosolya miatt, hogy képes volt egész életében
Oliviát szeretni, hű maradt hozzá, a szívében. (Megint elsírtam magam. Durva,
ahhoz képest, hogy nem tetszett, mi?)
Az egész könyv tiszta
ellentmondás a fejemben. Ha nem sírom el magam a végén, rá sem jöttem volna,
hogy ez több. Sokkal több, mint egy lányregény, ami happy enddel
végződik, hiszen nem arról szólt, hogyan találnak egymásra, hanem hogyan
képesek örök szerelmet esküdni egymásnak, más mellett. Ez a sírig tartó
szerelemről szólt. Ez hatott meg.
Egy idézet, ami összefoglalja,
miről olvashattok: „Csak egyszer adhatod oda a szíved; utána minden más csak
utánozhatja az első szerelmet.”
Aki nem riad vissza az
erkölcstelen lányoktól, a szerelemtől és boldog befejezés hiányától, annak
ajánlom, hogy most menjen a könyvtárba. Megéri. Megérte. Fáj a szívem az
örökkévalóságig tartó hiánytól.
Megtanulhatsz mást szeretni, szeretettel, de az igaz szerelem mindig
benned él és képes felkavarni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése