.png)
Sziasztok!
Nagyon nem volt ihletem az íráshoz az utóbbi időben, amit nagyon sajnálok, de higgyétek el nekem voltak okaim arra amiért ezt tettem.
Először is pocsék kedvem volt az utóbbi időben.
Dolgoztam és az ihletem is elhagyott, az összecsapott munkánál pedig nincs rosszabb dolog a világon.
Úgyhogy most szeretnék veletek megosztani egy történetet.
A közösségi oldalak világában, minden más.
Kép alapján döntjük el (általában), hogy az adott ember szimpatikus-e vagy nem a számunkra.
Aztán ráírunk, vagy szerencsésebb esetben ők írnak ránk már rögtön egy jelölés után.
Az emberek másságának köszönhetően, mindenki másképp reagál egy jelölésre.
Vannak az agresszívabbak, akik gond nélkül (és minden ismeretség nélkül) képesek azzal kezdeni az "ismerkedést" hogy :
"Ki a fa*om vagy te?Ismerlek?!Vagy honnan a gec*ből ismersz engem?!"
Tudom letargikusan hangzik, de személyes tapasztalatból írhatok ezt az ember típust.
Ilyenkor inkább nem reagálok semmit (de azért fejben megvannak a magam gondolatai mint például "talán együtt akartuk meg termékenyíteni anyád petesejtjét , de te már akkor ilyen agresszív voltál szóval átadtam a helyemet." Néha sajnálom hogy nem írom le a gondolataimat.)
Aztán van az a típus amitől szintén a falnak megyek.
Tudjátok..
Olyan nem létező szavakat használnak mint a "mijja" , "teccel", és egy borzalmasan megfogalmazott mondatban egy szó ha van helyesen leírva.
Egyébként ez egy betegség, szóval ha ezt meg ítélem akkor én egy beteg személynek számítok.
Csak mondom.
De ez akkor is idegesítő.
Vagy nem?
Döntsétek el ti!
De mindennemű rossz tapasztalatomat félre téve , tényleg vannak kivételek.
Minden embernek van fejenként egy barátja a statisztikák szerint aki igenis beleszeret egy interneten megismert emberbe.
Ilyenkor mindig csak nevettem rajtuk, és azt mondtam hogy ez lehetetlen.
Lehetetlen annyira megkedvelni valakit, hogy az életed részévé váljon egy idő után.
Lehetetlen.
Pár napja azonban kaptam egy nem túl szokványos üzenetet.
Azt írta hogy átolvasta az adatlapomat mert túlságosan megszokottnak gondolta a "kép alapján döntök" elvet és úgy érzi szimpatikus vagyok a számára.
Fura,hogy az életem részévé vált és valamiért meg nyíltam neki pont úgy ahogy ő nekem.
Hihetetlennek tartom ezt,de épp olyan érzés mintha ezer éve ismerném,pedig csak pár napja.
Azt azét tudni kell hogy valószínűleg ez is csak pár hétig fog tartani míg végül egymás messenger üzenetei alá süllyedünk, de már maga az hogy két ember között érzések alakulnak ki csupán attól hogy chatelnek, számomra már ez nagy dolog.
Megismerni a másikat, megbízni a másikban úgy, hogy közben soha még csak nem is láttad.
Furcsa nem?
Az emberi kapcsolatokhoz nem kéne kontaktus?
Megkérdeztem erről néhány embert egy csoportban akik a következőket mondták.
"Lehetetlen, hogy bármi is kialakulhat két ember között.Ez csak internet!"
"Igenis lehetséges! Én és a párom már öt éve vagyunk együtt és 3000km volt közöttünk.
Skype,és Facebook mellett,minden nemű félre lépés nélkül kibírtunk két évig.
Ha megvan a vonzalom akkor meg van két ember között nem kell hozzá testi kontaktus sem - de jó ha van.Ha nincs más lehetőség még mindíg ott van a Skype!"
Sok fajta véleményt kaptam de ezt a két esetet emelném ki csak.
Az ok egyszerű.
Vagy túl undorító megfogalmazású volt a kedves válaszoló vagy vissza küldött anyámba a kérdésemért esetleg borzalmasan helytelen volt a mondat nekem pedig nem áll módomban át fogalmazni senki mondandóját.
Végtére a lényeg teljességgel levonható,szerintem.
Szerintem érdemes ismerkedni ,mert lehet hogy esteleg sikerülhet a dolog de ehhez csoda kell ez pedig nem jár mindenkinek, mindazonáltal szerintem jó dolog az ismerkedés.
Meg ismerni valakit,az életét vagy azt hogy mitől lett olyan amilyen.
És kitudja?
Talán a jövőbelitek lessz egyszer.
A véleményeiteket ezzel kapcsolatban meg írhatjátok a komment szekcióba,szívesen fogadom.
Ha szeretnétek , írjátok meg hogy miről szeretnétek olvasni következőleg ezen az e-mail címen elérhettek👇🏻(littlewhieslies@gmail.com) .
Lilith Ann.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése