Szemfényvesztők 2.

Szemfényvesztők 2.
(Grandiózus, drámai és vicces. Kár, hogy bűvésztrükkök helyett, néha a CGI trükköket részesítették előnyben.)

   Már másodjára bámulunk, másodjára ámulunk. A 2013-as siker után szinte biztos volt, hogy kedvenc bűvészeink ismét egy vásznon szerepelhetnek majd. Sőt a stúdió annyira magabiztos a dolgában, hogy már egy éve berendelte a harmadik részt is. Na de ne siessünk ennyire előre. A legújabb show-t nem más, mint a G.I.Joe-t is jegyző Jon Chu rendezte, aki a felejthetetlen illúziók újrateremtéséért beinvitálta a produkcióba a legtöbb régebbi karaktert, így a volt szereplőgárda majdhogynem a már megszokottként dolgozott tovább. Jesse Eisenberg, Dave Franco, Woody Harrelson, Mark Ruffalo, Morgen Freeman és Michael Cain mellé Daniel Radcliffe ugrott be újfiúként (micsoda irónia, hogy újból "varázslós" filmben láthatjuk), valamint Lizzy Caplan vállt a szemfényvesztők női tagjává (megjegyzem nélküle kissé hímsoviniszta alkotásnak tűnt volna az amúgy többnyire férfi szituációkból álló film).

   A korábbi rész kimagasló teljesítménye miatt, nem csoda, ha elvárásaink az eget ütik, és kissé félünk a végeredménytől, ugyanis simán megeshetett volna ezzel a produkcióval is az, ami manapság a legtöbb Hollywood-i blockbustert sújtja. Azaz nem a tisztességes, igényes munka lett volna a cél, hanem a nézők zsebeinek a "kifosztása". A korábbi részben elénk tárt illúziók viszont azt sulykolták belénk, hogy merjünk hinni a trükkökben, így "tanulmányainkhoz hűen" miért ne bíztunk volna egy újabb felejthetetlen sikerben?

   A történet szerint a négy Lovas ismét meglódítja a közönséget a felejthetetlen és ámulatba ejtő trükkjeivel, és bizony ezzel nem csak a nézők figyelmét keltik fel, de egy számítógépes zsenijét is (Radcliffe), aki erőszakkal, és zsarolva rákényszeríti  a Lovasokat, hogy hajtsanak végre egy trükköt, amely az ő önző céljainak véghezvitelét szolgálja. Nem elég, hogy a nyakukon lóg ez a pojáca, még az FBI is körözést adott ki rájuk, ráadásul a hírhedt bűvész Thadeus Bradley (Morgen Freeman) és a Lovasok régebbi mentora (Michael Caine) is azon mesterkedik, hogy tönkretegye ellenségeit. Ám hőseink ismételten csak furfangos és eszes mutatványokat prezentálnak, így van némi esély arra, hogy mindebből győztesen jöjjenek.

   Már az első film kapcsán is elgondolkodtam azon, hogy tényleg mennyire is szeretjük ha átvernek minket. Persze nem úgy, mint egyes pénzügyi csalók, én itt sokkal inkább az elménk becsapására célzok. Gondoljunk csak bele. Egy trükk olyan, mint egy ajándék. Elénk dobják, majd mikor kiderül mi a tartalma meglepődve őrjönghetünk. Nos, ugyanez a folyamat zajlik a Lovasok illúziói mögött is. Egyértelműen a film legjobb mozzanatai a flachback-szerűen visszavezetett mutatványok titkainak a feltárása. És ez már csak azért is hasznos és jó, mert bármilyen nagyszabású is egy filmbéli bűvésztrükk, beavatás nélkül mindez hiteltelen. Mert míg egy utcai hús-vér szemfényvesztő tényleg ott áll előttünk, ráadásul látjuk az átverés minden egyes mozzanatát, úgy egy filmnél ez már kevésbé hihető, elvégre lehet, hogy CGI-t használtak végig, plusz a realitás sem mindig mérvadó ezen alkotásoknál. Ám mint említettem, itt az illúziók feltárásai jól működő, izgalmas jelenetekké válnak,  melyek egyfajta löketet is adnak a filmnek.

   

   Viszont vigyázni kell, mert ez a fajta szórakozás nyújtás erőltetésbe is fulhat, és ezáltal pedig elveszik a varázs (mely véleményem szerint e "műfajnál" rendkívül fontos). Sajna a film, a játékidő végén átesik a ló túloldalára. A 2013-as epizódban részben azért működött mindez jól, mert nem, hogy új volt, de egyedien kreatív. A mostani show csak az utóbbiban jeleskedik perfektül. Eleinte még tényleg eltudták velem hitetni, hogy az új trükkök mögé, csak is a szakosodott bűvészek látnak, ám a végére az alkotás mintha elfáradna, és ezáltal már meg sem próbál némi csavart tenni a cselekménybe. És ha mégis, a végeredmény kiszámítható, az utolsó illúziójuk hátterére magamtól is rájöttem, és ez nem, hogy bakinak titulálható, de kissé kényelmetlen érzést is ad.

  Összességiben ez egyáltalán nem rossz folytatás, sőt. Egyes illúziók annyira kraftosak, hogy az már lehengerlő, mindez az embert feltölti energiával, sőt a fiatalabbak némi motivációt is kaphatnak a bűvészkedéshez. Ja, és mellesleg többet fogunk nevetni ezen a filmen, mint bármelyik mostanában levetített vígjátékon. Arról nem is beszélve, hogy a csavaros és átszőtt karakter hátterek mellett, csodálnám, ha valaki a fordulatos cselekményt egészben össze tudná rakni. Magyarul, A G.I.Joe rendezője egy sokkal grandiózusabb és élvezetesebb filmet hozott össze, mint három évvel ezelőtt Louis Leterrier, bár az tény, hogy ez sem tökéletes. Aki az előző részt szerette, az most sem fog csalódni, a még be nem avatottakról nem is beszélve, ők is bitang jól fogják magukat érezni. Kedves nézők, rejteget még ez a film meglepetéseket. Elvégre, mint feljebb említettem: "ez egy ajándék".

Végezetül:  Csak figyeljétek Dave Franco hogyan dobálja azokat a kártyákat, az tényleg nem számítógépes trükk...

IMDB:  7,1

Rotten Tomatoes:   35%

Előzetes:

Nektek melyik rész tetszett jobban?

Írjátok le, melyik trükk volt a legjobb!

Kommenteljetek és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!

Related Items Film Külföldi