Bejegyzések

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Film. Összes bejegyzés megjelenítése
Tudnotok kell, hogy még soha nem írtam filmekről, s nem azért mert nem járok sokat moziba – egy időben azt mondták betegesen sokat vagyok ott – egyszerűen csak nem értek hozzájuk. Persze, eltudom dönteni, hogy ez most tetszett, vagy sem, netalántán mi hiányzott az alkotásból, a színészeket szerettem e, jól alakították e a szerepüket... mégis, nem igazán áll közel hozzám a véleményfejtés. Hiszen a párom megállapította: nem vagyok Oscar kompatibilis, lefordítva: ami másoknak tetszik és egy kicsit eltér a megszokott kis zónámtól, már utálom. Ilyen a Batman eddigi összes része, vagy a Gyűrűk ura, de ide sorolhatom a Star Wars első hat részét is. (Jó, nem mindegyiket utálom, csak nem szeretném őket többször látni.)
Szóval, aki ezek után még itt van, akkor lássuk.

Kong: Koponya-sziget: A Csendes-óceán egy távoli, feltérképezetlen szigetére különös expedíció érkezik. Vegyes csapat: kutatók, természettudósok, üzletemberek és katonák is vannak köztük, de mindannyian a sziget belsejét szeretnék jobban megismerni. Az erdő ősi, háborítatlan Paradicsomnak látszik. Ám a látszat csal. A sűrűben egyre mélyebbre jutók nem tudják, hogy átléptek egy határt, és már a legendás Kong területén járnak...

Győrben élek a barátommal, így esedékes volt már, hogy megnézzük miért is ilyen jó, vagy éppen rossz a 4DX mozi. Hát… megkaptam! A Kong: Koponya-sziget című filmet választottuk, mert alapból szerettük volna megnézni, s mivel azt állították ez egy látványfilm, üsse kavics, beültünk rá.

Az elején kicsit furcsa volt, hogy rezeg a derekam, valamint, hogy emelkedünk és süllyedünk, de túltettem magam rajta. Élveztem a filmet, és be kell vallanom, imádtam! Magát az élményt. Ha lehetne, azt ajánlanám mindenkinek, hogy csakis a Konggal érdemes kipróbálni a 4D-t. Volt benne minden, amit imádok: helyes és tehetséges színészek, akció, kaland, gyönyörű látvány, óriási teremtmények, egy régi történet. Csak a szerelem maradt ki, amit nem is hiányoltam! Én! Elképesztő, de nem volt rá szükség. Maga a víz, levegő, szagok, villámok, az utazás, s a gyönyörű táj, na meg a remek film nem követelte, hogy hiányoljam az érzelmek eme fajtáját.

Szóval igen! Alig várom, hogy valami olyan filmet adjanak majd, amit megnézhetek 4DX-ben. Addig is, magáról a Kong: Koponya-szigetről.

A párommal úgy jöttünk ki a teremből, hogy nem értjük miért nem tetszett ez a film másoknak, aztán tovább boncolgatva rá kellett ébrednünk, hogy lehet nekünk sokat hozzácsapott az élményhez a 4DX, ennek ellenére nagyon jó filmnek könyveltük el.

A cselekményszál tényleg nem több mint amit eddig is tudtunk: tudósok és katonák berepülnek a szigetre, itt pedig találkoznak Konggal, aki megtizedeli őket. (Ez a jelenet így magában, a kedvencem volt. Csak tátogtam. Amikor először esett rám a vér, még meg is néztem, hogy nem vörös e. Persze csak víz volt. Hülye vagyok, de ennyire bele tudtam élni magam ebbe az egészbe.)
Kong a sziget királya, védi az állatokat és mindenkit, egy nagy gyíkszerű lénytől. Az ő harcuk persze elkerülhetetlen volt, s ott jöttem rá: ha ezt a 16 éves húgom nézné, kiakadna. Szóval a 18-as karikát is elviselte volna a film. Mindenesetre látványos volt.

A mellékszereplők – John C. Reilly, Samuel L. Jackson – érdekes karakterek voltak, rajtuk múlott a film sikere, na meg a látványon, ugyanis a két főszereplőnk – Brie Larson, Tom Hiddleston – nem adott hozzá túl sokat. Persze ezt nem a tehetségük kárára írom, hiszen tudom, hogy nagyon is jó színészek, egyszerűen csak nem volt lehetőségük megcsillogtatni a tudásukat, annyira nem rájuk koncentrált a kamera. Ott voltak, de mindenkinek több szerep jutott kb. mint nekik. Mindenesetre Tomnak volt egy olyan jelenete – Kong szüleinél -, ami után ökölbe szorított kézzel ugráltam volna, hogy Úr Isten mennyire király pasi már!

Azt hiszem ennyi lettem volna. Nem tudom, kinek mi a véleménye, vagy mennyire volt érthető, amit itt írtam, de köszönöm, ha elolvastátok!


Puszillak titeket, Vivi
Westworld


Leírás:
Az HBO nagyszabású sorozata a science-fiction, a western és az akciófilm elemeit ötvözi, a mesterséges értelem hajnalán játszódik, és a bűnbeesés evolúcióját mutatja be. A történet Michael Crichton kultikus fantasztikus filmjének, a Feltámad a vadnyugatnak az újragondolása. A tíz részből álló széria egy vadnyugati kalandparkban játszódik, ahol a látogatók a legsötétebb vágyaikat is kiélhetik android ellenfeleiken. Egy végzetes hiba következtében azonban elszabadul a pokol.


Aki szereti a vadnyugatot, annak kötelező! Aki szereti a mesterséges intelligenciával létrehozott embereket, itt a helye. Nem utolsósorban, aki kedveli az ármányokat, a cselszövéseket, na meg a rejtélyeket, akkor nem hagyhatja ki ezt a sorozatot.

A párom szerette volna megnézni – én meg imádom a sorozatokat – szóval rászántam magam, legyen: megnézem vele. Köszönöm neki, hogy megtettem! Ugyanis leemelem a kalapom az írók és a rendezők előtt. Durván jó ez a sorozat.

Maga a történet alapja megvan a leírásban, csakhogy kapunk egy titkot, egy halott tulajdonost és innen mindenki azon izgul, miként omlik össze a kalandpark, hiszen ha valaki intelligenciával áld meg egy robotot, ott jó nem sülhet ki, nemde? Itt is ez történik.

Mellesleg a szereplőgárdán csak tátogtam. Hahó! Edd Harris, Ben Barnes, James Marsden, Luke Hemsworth… és nem hagyhatjuk ki – Hannibált - Sir Anthony Hopkinst. Ez az ember, csak rám hozza a frászt, vagy rátok is? Ijesztő!

Az egész sorozat össz-vissz 10 részes, amiben nagyon jó színészek mutatják meg a tehetségüket. Büszke lehet az HBO erre a sorozatára is. Méltó a társaihoz, mint a Trónok harca, vagy a Szex és New York (ha témában nem is egyeznek, a népszerűségükben egymást pipálják le).  
Sziasztok!
Nemrégiben újra néztem a tinédzser korom régi favoritjait és az az igazság hogy egynéhány filmet még most is tudtam élvezni.
Ezeken  a filmeken nőttünk fel a Disney Chanelt bámulva, de egyikünk sem gondolt még bele, hogy mi történt velük.
Íme néhány intő példa, hogy a siker igenis lehet káros és jó is - csupán az embertől függ mivé válik :)

Az első példám a Starstuck (Randiztam egy sztárral) című Disney film lenne...
Hogy miért?
Mert ezt imádtam a legjobban az összes közül.
Ha esetleg valaki nem látta és szeretné megnézni annak teljes szívemből ajánlom a filmet. :)
Egyébként így idősebb fejjel belegondolva elég komoly mondandója van a filmnek és ez a példa sok más dologra is rámutat majd a tovább felsoroltak közül.
Igazából tükröt mutat a "celebségnek" és mindennek ami mögötte van. A magánélet és a produktivitás teljes hiányát mindenki másképp dolgozza fel, főleg ha a szüleid menedzselnek téged és elfelejtik, hogy a gyerekük vagy...
A film rövid története kb annyi, hogy adott egy fiatal srác aki világhírű, jó dalokat ír, és nagyon tehetséges. Aztán ott van a fiatal visszahúzódott Jessica, aki nővére homályában él és nem igazán akar onnan kijönni. Miután a csávó leüti az ajtóval minden megváltozik...
De mi lett velük a film után?
Vegyük előbb a srácot ..
Utoljára 2011-ben szerepelt a Transit c. filmben azóta sehol sem.
Nem jött neki össze amit én nagyon bánok, de sajnos nem mindenki jut be Hollywoodba :)
 Jelenleg él és virul, éli a hétköznapi emberek életét :)


És igen közben fel is nőtt, igazán helyes lett ahhoz képest, hogy milyen kicsinek is tűnt a kritikusok szerint egy 18 éves srác szerepéhez.

A másik főszereplő Daniella Campbell-ő eléggé eltért a színészettől most már inkább modellkedéssel keresi meg a kenyérre valót.
Joggal ugyanis gyönyörű.
Pont ezért figyelhetett fel rá Louis Tomlinson akivel jártak is egy ideig mert végül Louis  visszatért az exéhez.
Ha engem kérdeztek,hát hiba volt.
Pár év alatt teljesen megváltozott mindkettejük élete és a jó irányba.

De beszéljünk egy kicsit a rossz irányról is.
Tudom ez a víz nagyon nagyon nagyon sokszor lefolyt már a folyón de nem tudok mással érvelne ilyen téren csakis egyedül Miley Cyrusal.
Aranyos, kedves és kissé szeleburdi lányt ismerhetünk meg benne a Hanah Montanaban, de ez a kép hamar elhomályosult miután nekiállt a színpadon egy gumibabával játszadozni...
Nos igen Miley 360 fokos fordulata (na meg a kalapács nyalogatása) egy életre beleégett az agyunkba.
Mostanra már valamilyen szinten lehiggadt annyira, hogy Liamal tervezgesse a jövőjét és semmi durvát nem hallunk felőle, de már soha nem látjuk benne az ártatlan Miley-t.
És ugyebár már a Lol c. filmben is elkezdte a vad életmódot, bár akkor még nem néztük volna ki belőle, hogy képes kalapácsot is nyalogatni és meztelenül ide-oda himbálózni egy golyón.
Kérdés persze hogy már ilyen volt vagy maga a hírnév tette őt ilyenné?
Mondjátok meg ti!

A RockTábor szintén a kedvenceim közé tartozott.
Miutén Demiék összejöttek minden tinédzser álompárjává váltak, de ez csúnyán megváltozott egy idő után...
Ki gondolta volna, hogy pont Demi csalja meg Joe-t?
Mert én nem, az biztos.
De Demi rosszul választott ezért elvonóra szorult Joe Jonas pedig a karrierjét építgette.
Először a Jonas Brother, aztán miután az nem jött be, Kevin pedig végleg kiszállt a pop iparból, Nick és Joe a szóló karrier mellett döntöttek.
Joe megalapította a DNCE c. zenekart, Nick pedig szólóban folytatta az útját és közben Demi is felépült miután megírta egy elég depresszív könyvben a depresszív élményeit és magára tetováltatta hogy "Stay Strong".
Ebben a két szóban az a vicces, hogy még annak is ott van a csuklóján ez a felirat aki nem is tudja honnan származik ez a két szó, de azért mert populáris magára varratta...
Szóval Demi boldog, Joe boldog és Nick is az, mindeközben mind barátok maradtak.
Happy end.


Macaulay Culkin 
 Igen ő az a kisfiú aki megmutatta a betörőknek a tutit és pár évvel később  a kameráknak is...
Túl adagolta magát és meghalt.



 Ma már rá sem ismerünk pedig minden karácsonykor megnézzük azt a filmet, ami ezt tette vele..👇👉


 Vagy az is lehet, hogy a siker nélkül is idáig jutott volna?
Egy biztos ezek után a képek után biztosan nem tudod jóízűen végig röhögni a Reszkessetek betörőket...
Kevin egy elcseszett gyerek lett, gondolom azért mert elhagyták 2x és meg is akarták ölni ..szintén 2x.



Na ennyi lenne mára remélem megvagytok elégedve vele mert úgy fél óra múlva indul a buszom a munkahelyemre és kemény lesz, semmi alvás nélkül :)
Legyeteek jók, de csak ha tudtok!
                                                                                                                                              Lilith:)
Halihó!
Be kell vallanom a családommal minden évben sok ünnepi filmet nézünk, így eszembe jutott, vajon ti is? Nálatok is vannak kedvencek, amit évente elővesztek, vagy csak az megy, amit a tvben láttok?



Én összeszedtem pár filmet és mesét, amit nem tudok kihagyni az ünnepek alatt. Íme:

1.       Télapu
2.       A Grincs
3.       Szörnyecskék
4.       Jégkorszak
5.       Shrek
6.       Barbie és a diótörő
7.       A Szépség és a Szörnyeteg – Varázslatos karácsony
8.       Barbie mesés karácsonya
9.       Nicsak, ki beszél!
10.   Reszkessetek betörők


Tudom, tudom, leszerettem volna írni, miről szólnak a filmek, aztán rájöttem: nincs olyan ember, aki ne hallott volna ezekről. Még ha nem is látta, azért van fogalma róla. De ha tévedtem, sajnálom. Ez a cikk tényleg nem azért készült, hogy bemutassam őket, inkább, hogy megtudakoljam, nálatok mi a kötelező műsor!


A listában tényleg azok vannak, amiket nem tudok elengedni karácsonykor. De mindig szívesen nézek új filmeket, így nagyon várom az ajánlásokat, hátha valamit kihagytam, s még nem láttam!

Kellemes és békés boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
A zátony
(Ilyen egy afféle cápás film, amelyben az áldozat túl sok Bear Gryllst,- a vízi bestia pedig túl sok Spielberget néz.)



    Még mielőtt bárki továbbgörgetne azt mondván, hogy ez csak egy újabb bőrlehúzás a többi cápás mozi mellett, kérem ne tegye, ugyanis sokkal többre hivatott ez a film, mint gondolnánk. A nagyszerűsége érdekes módon az egyszerűségében rejlik. Főhősünk ismételten egy állat (na meg a Blake Lively által eljátszott bajbajutott szörfös lány), akinek filmes múltját talán csak Godzilla tudja felülmúlni a maga több mint húsz alkotásban lévő jelenlétével. Az 1977-ben, Steven Spielberg által kirobbantott cápás őrület azóta számtalan utat megjárt, ám nem véletlen ha sokunknak csak a "Zs" kategóriás tucatfilmek jutnak eszünkbe, elvégre kétszer annyi elcsépelt mozi jött ki e témában, mint amennyi színvonalas alkotás. Szerencsére a Jaume Collett-Serra által ledirigált kamarathriller az utóbbi kategóriát erősíti.


    A doktornak készülő, bombasztikus formában lévő Nancyt (Blake Lively) egy névtelen, kis eldugott paradicsomba kalauzolják, ahol szörfös szenvedélyét távol a családjától elégítheti ki. Minden jól indul, a hullámokat két srác társaságában szeli, ám a kellemes kikapcsolódás hamar egy végzetes kalanddá válik, ugyanis egy méretesre megnőtt fehér cápa is arra felé úszkál. Főhősnőnk egy közeli kis zátonyon talál menedéket, eközben pedig nagy fogú ellensége végig csakis arra vár, hogy cafatokra szaggassa. A part alig száz méterre van tőle, ám a vízi bestia nagy fenyegetetséget jelent számára, és mivel fizikumát tekintve az állat jóval felülmúlja őt, az eszét kell használnia a szabadsága visszaváltásáért.


   Amennyiben tudod, hogy ez az alkotás nem osztogat zsákbamacskát, máris a te filmed. Amúgy meg ezerszer látott bonyodalom, lejáratott klisék, és elnagyolt,-a realisztikusságtól kissé távol eső jelenetekre számíthatunk. De mindezek ellenére, a film képes a székhez bilincselni minket, és feszültségkeltés terén is jól teljesít. E két megállapítás pedig már csak azért is érdemleges, mert még egy dologra rámutat: a forgatókönyvírók egészen figyelmreméltó munkát végeztek.
   Egy másfél órás, tucatnyiszor bemutatott történetet nem könnyű élvezetessé, de még inkább feszültté tenni. Amellett, hogy a készítők e téren sikereset alkottak, a végeredményben mégis közrejátszott, hogy a főszerepben lévő Blake Lively egyedül is eltudja vinni a hátán a filmet. Nem vagyok túl nagy rajongója a színésznőnek, de látszik, hogy a bikini modell kinézetén kívül némi tehetség is szorult belé. Érdekességként megemlíteném, hogy a való életben lévő férje,- Ryan Reynolds (Deadpool) egy hasonló kaliberű alkotásban, az Élve eltemetve című filmben mutathatta meg, hogy habár csak ő szerepelt a műben, mégis egy meglepően üdítő végeredményt hozott össze színészi kvalitásával. Úgy látszik a családban most Livelyra esett a sor, hogy ugyanilyen "körülmények" között bizonyítson.


   A felül említetteken kívül, a történet felépítéséből is megannyi pozitívumot emelhetünk ki. A cselekmény rendkívül ésszerűen, és az alultáplált elvárásokhoz képest egészen realisztikusan épül fel. Miközben haladunk előre a sztoriban egyszer sem érezni, hogy bármi hiteltelen lenne. Nancy karaktere is remekül épül fel, sőt itt még a flashbackek is jól működnek. A különböző, szokatlan perspektíváknak köszönhetően pedig folyamatosan bennünk van egyfajta nyugtalanító érzés. Várjuk, várjuk mikor teszi végre tiszteletét a cápa, ám sokszor csak thrillerekben megszokott "nem minden az, aminek látszik" elvet játszik velünk a film. Aztán, amikor tényleg felbukkan őnagysága, akkor rögtön átváltunk a laza hangulatból egy komorabb stílusba. A címkében feltüntetett horrort, mint zsánert viszont nem találom túl helyénvalónak, mert maximum jump scare-eket alkalmaztak a készítők, ám kétség sem fér hozzá, hogy a vér, a sebek, valamint az említett nézőpontokból adódó izgalmas jelenetek valóságszerű ábrázolása ad némi efféle beütést az alkotásnak. 


   Éppen a dicséretes történetvezetés miatt elkeserítő mindaz, ahogyan az utolsó 15 percnyi finálé össze lett csapva. Gyors, gagyi, és ostoba, ahogyan az ügyesen felvezetett mű zárul, mely habár epikusnak tűnhet, a legkevésbé sem az. Szerintem nem lövök le túl sokat a film végkimeneteléből, ha elárulom, hogy Nancy kijut majd a partra (részletekbe nem megyek bele), ám mivel ilyen érdektelen befejezéssel zárul a film, én úgy éreztem, hogy főhősnőnk a legkevésbé sem érdemelte meg, hogy elnyerje szárazföldi szabadságát. Ilyen ócska effektek között meg pláne nem. Az elmúlt idők vásznon látott cápái közül a mostani sikerült a leghitelesebbé, ám olyan mintha a készítők a legvégén CGI-t adtak volna szegény jószágnak táplálékként, aki ettől átváltozott egy olcsó, Cartoon Network szintű "bestiává".
   Mindezek ellenére ez egy igazán jónak mondható popcorn mozinak felel meg, mely ha elvárások nélküli nézőkkel találkozik, akár még meglepetéseket is tud okozni. Én mégis azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a szörföt, a bikiniket (itt nem feltétlenül a hölgyekre célzok), valamint a fehér cápákat. A többieket lehet, hogy hidegen hagyja, de nekik is előszeretettel üzenem, hogy a nyári blocbusterek között ez egy egészen kiemelkedő alkotás. Bear Gryllsnek mindenesetre tuti tetszene...

Figyeld:
-A sirály szerepét és egyfajta szimbolikáját. 
-A cápa gyengéit kihasználó ötletes jeleneteket.
-A vér és a sebek hiteles ábrázolását.
-A cápa akárhányszori felbukkanását. Rögtön előidéződik a Spielberg művében megismert soundtrack: "Tű-tü ,Tű-tü, Tü-tü-tü-tü-tü".

IMDB:    6,8
           
Rotten Tomatoes:    76%
   
A mi értékelésünk:   7,5

Előzetes:

Nektek melyik a kedvenc cápás mozitok?
Hogyan vélekedtek a Zátonyról?
Írjátok meg kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!
Öngyilkos osztag
(Csínytevők teadélutána)
   A David Ayer rendezésében prezentált legújabb Dc Comics képregény adaptáció kulcsfigurája minden bizonnyal a Jared Leto által megformált Joker, és ez az állítás cseppet sem megalapozatlan. A film esetében ő számított a legnagyobb reklámfogásának, gondoljunk csak bele, hogy hány, meg hány ,olyan teória keringett a színész karakteréről, mely még az afféle keményvonalas fanokat is felcsigázta, akik a Batman v. Superman bukása után lemondani készültek a reményről, hogy a Dc-nél még képesek színvonalas produkciókat gyártani. Ám a lila öltözékbe bugyolált, őrült bohóc még egy fontos kérdést hordozott magával: "Képes lesz-e Leto űberelni Heath Leadger Joker alakítását?" -Aki nem tudná, utóbbi színész a 2008-as Sötét lovag című filmben játszhatta el a zöld hajú pszichopatát, és annyira átadta magát a szerepnek, hogy sajna átesett a ló túloldalára, depresszióssá vállt, és végül nyugtató gyógyszerekkel túladagolta magát, ám ne felejtsük el, alakításáért Oscar díjat kapott. Nos az imáink meghallgatódtak, ugyanis a "30 seconds to Mars" frontembere (Leto) igazán elszántan felkészült a szerepre, így benne egyáltalán nem csalódhatunk, zseniálisan játsza el az anarchista antihőst. A baj, csak az, hogy a készítők nem használták ki a benne rejlő lehetőséget, mondhatni csak akkor vették elő, ha kedvük úgy kívánta. Ám ha belegondolunk, egy ilyen sok szereplőt mozgató filmnél az sosem hátrány, ha nem válik karakterközpontúvá, ezzel teret adva a többi figurának kibontakozni. Ehhez viszont kellenének megfelelően kidolgozott jellemű zsiványok, mely ez esetben aligha teljesít prímán. De senki se keseredjen el, vannak más különlegességek még a film tarsolyában, melyek legalább annyira lekötik a nézőt, mint a zakkant röhögőgörcs megtestesítője, azaz a várva várt Joker.


    A történet szerint "legrosszabb szuperhőseink"  elszigetelve tengetik mindennapjaikat civil mentes zárkájukban, egészen addig, míg az A.R.G.U.S. nevű, kormánynak dolgozó csoport el nem határozza, hogy belőlük verbuvál egy különleges osztagot, amit olyankor vetnének be, ha a jók éppen nincsenek kéznél, aztán ha küldetés során elhullanának a tagok, őket úgysem siratná senki. Ám vigyázni kell velük, ugyanis habár bevetéseik közben katonák figyelik tetteiket, ők van, hogy mégis meginognak, és a teljes körű szabadságra szavaznak, ezzel az A.R.G.U.S.-szal szembefordulva. De végül is mit vártunk ettől a pszichopata, és piti bűnözőkből összeállított, feslett erkölcsű bandától? -Mindenesetre azért reméljük, hogy ez egyszer kiállnak majd értünk, emberekért.
   Azt még most leszögezném, hogy ez az alkotás feleannyira sem rossz, mint  ahogy azt a bal lábbal felkelt kritikusok zöme állítja. Igaz nem újította meg a filmipart, sem a zsánert, ennek ellenére a Dc univerzumépítésnek kellően színvonalas alapkövének nevezném az alkotást (tegyük hozzá, az elődökhöz mérve nem számíthatott túl nagy falatnak jó képregény adaptációt készíteni). És ez már csak azért is jó hír, mert mivel a produkció nem lesz a cégnek nagy a keserűség pénzügyileg, a filmgyártási részleg sem fog bánatában átvedleni öngyilkos osztaggá. Helyettük megteszik mindezt szeretett szereplőink, akik a csoportdinamikának köszönhetően zsigerien izgalmassá varázsolják az olykor egyébként meglehetősen elnyűtt és lapos cselekményt. 

    Közülük is leginkább a Will Smith által eljátszott "Deadshot", és a Margot Robbie  által életre keltett "Harley Queen" jellemének megismertetésére hajazott a film. Az ő motivációjuk és érzelmi tendenciájuk elejétől a végéig lelki szemeink előtt lobog, lényegében csak ezzel a két szereplővel tudunk azonosulni. Előbbi ugyebár egy csúcstechnológiát használó bérgyilkos, aki arra vágyik, hogy zárkája falán kívül néha-néha lánya arcát is láthassa. Utóbbi meg szimplán egy elmebeteg, volt pszichiáter, akit miután Joker korrumpált és megőrjített, csak arra vágyik, hogy az őrült bohóccal kibontakozó szerelmük zökkenőmenetesen folytatódjon. Kettejük kapcsolata egyébként a legérdekesebb és legjobban funkcionáló mellékszál a filmben. Az alkotás nyitányán mindegyik szereplő kap egy flashbacken keresztül bemutatott előtörténetet, de csak Harley Queenéknek adatott meg a szerencse, hogy a karakterüket teljes egészében megismerjük a játékidő további részében. És ez szépen hangzik, de így a többiek csak polcon porosodó játékfigurákként állják meg a helyüket (ez poén , mert ezeket a szereplőket tényleg lehet kapni a játékáruházakban). És habár az ő motivációjuk is korrektül értelmezhető, az ezekben a szereplőkben rejlő lehetőségek a második képkockánál kifogynak azzal, hogy a készítők akaratlanul a háttérbe helyezik őket. Ott van a tűz képességgel megáldott Diablo, akinek egyetlen vágya, hogy családjának ismét ő rakhasson tábortüzet. De említhetném a japán harcművészt Katanát is, aki arról álmodozik, hogy egyszer végre letegye a fekete öves vizsgát. Ja, és nem hagyhatom ki Gyilkos Croc-ot, ő igazából csak arra hajt, hogy elkerülje a divatvilágot, már olyan értelemben, hogy nehogy az ő bőréből készítsék a legújabb táska kollekciót. Körülbelül ennyivel el is mondtam a filmben lévő szerepüket.

   Ami nem is lenne gond, már ha az alkotás meg tudna állni a lábán két karakterrel. Mivel viszont nem képes erre, más plusszokat kéne felhoznia annak érdekében, hogy azért mégis valami kerek egész süljön ki a végén. Gondolok itt látványra, hangulatra. Ezek mind jelen vannak az alkotásban, de olyan, mintha a készítők egy idő után kispadra ültették volna ezen tényezőket. Az amúgy egészen sötét, komorabb tónusúra csiszolt élmény teljesen korrektül megállná a helyét, ám a szereplők érzelmességéből adódóan gyakran volt olyan érzésem, mintha egy idősek otthonában megrendezett teadélutánon lennék, ahol mindenki elmondhatja mi a gondja (pedig ezek hidegvérű gyilkosok kérem!). A látvány meg teljesen átlagos, legalább azt gyúrhatták volna kicsit nagyobbra, ha már sztori szinten nem is tud olyan nagyot mutatni a film, félreértés ne essék, nem összecsapott munkáról van szó, sőt igen ötletes és vagány képi megoldásokban is bővelkedik az alkotás, szimplán látszik, hogy nem egy Zack Snyder féle showról van szó, ami valljuk be, talán nem is baj.


    Összegezve, bármit is hallani a filmről, több rejlik benne, mint amit állítanak róla, ezért ne tessék lemondani a megnézéséről pár lefizetett kritikus miatt. És, hogy mi hasznunk lesz abból ha beülünk? Nos, a jegyünk árával erősítjük a Dc Comics magabiztosságát, ezáltal lehet, hogy ezek után már tényleg nem veszik félvállra ezt az egész univerzumépítést. Mindenesetre ők legyenek is komolyak, mi viszont nehogy magasra tett léccel sétáljunk be a két órás filmre, mert akkor bizony nagyot zuhanhatunk a csalódás gödrében. A legjobban mégis az a legsajnálatosabb, hogy Jared Leto nem kapott több játékidőt. Cesar Romeo dilis jellemmel rendelkező,- Jack Nicholson gengszterszerű,- Heath Leadger gátlástalan Jokere után újjászülethetett volna a népszerű karakter, ám úgy tűnik erre várni kell még egy keveset, ugyanis habár a színész minden maximumot kihozott az őrült bohócból, kevés szerepeltetése miatt mégsem vehetjük őt annyira komolyan a vásznon. Nem baj, egy viccnek elment.

Végezetül: -Én úgy vélem bármelyik férfi szívesen járna pszichoterápiára, már amennyiben Margot Robbie kezelné őket...

Figyeld:
-Joker színrelépéseit. Akárhányszor vászonra kerül, szinte megfagy a levegő.
-A badass hangulatot előidéző betétdalokat.
-Batman és Flash rövid cameo-it.
-A film utáni bónuszjelenetet.

IMDB:   7,1

Rotten Tomatoes:   26%
  
A mi értékelésünk:   7,0

Előzetes:

Nektek, hogy tetszett Leto alakítása, melyik Joker jött be eddig a legjobban?
Hogyan vélekedtek a filmről?
Írjátok meg kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!
Jégkorszak 5-A nagy bumm
(Jegek ura, mi történt ezzel a franchise-zal?!)


   14 éve még a Foxnál sem gondolták volna, hogy a rideg-hideg környezetben játszódó animációs filmjük nem, hogy rendkívül népszerűvé, de az egyik legtöbbet kaszáló franchise-zá válik. Az egész három emlőssel Siddel, Mannyvel és Diegoval kezdődött, majd az évek során jó pár karakterrel kiegészült a csipet-csapat. Köztük voltak jópofának és idegesítőnek bizonyulók szórakoztatás terén, bár egyre inkább úgy tűnt, utóbbiakban sokkal jobban bővelkedik már a sorozat. Ezek voltak az első jelei annak, hogy a közkedvelt animációs széria elindult lefelé a lejtőn. Már a harmadik résznél is látszott, hogy a készítők kezdenek kifogyni az ötletekből, és már csak hobbiból csinálják szinte az egészet. Ennek köszönhetően pedig az ötödik rész sem lett jobb egy butácska, agyfagyasztó jellegű alkotásnál, melyből bizony nem lesz kasszarobbantó nagy bumm.


   A történet szerint a mi szeretett,- bitangul béna matkányunk igencsak nagy galibába sodorja a Jégkorszakban élőket, ugyanis szerencsétlen mivoltának köszönhetően egy óriási aszteroidát vezérelt a Föld felé (senki ne kérdezze, hogy hogyan, erre nincsenek szavak). Ennek következtében a földi emlősök eszeveszett pánikban törnek ki, és főhőseinket is megajándékozza a sors még bónusz problémákkal. Mannynek, a mamutnak az egy szem csöpp lánya férjhez készül menni a kissé szedett-vetett, ám mégis jószívű Julienhez, amit természetesen a papa nem igazán fogad túl boldogan. Sid, a lajhár éppen azért van a padlón, mert nem talál szeretett hitvest, vagy ha mégis, utólag mindegyik nőstény dobja szegényt. Ezenkívül ott van Diego, a kardfogú tigris, aki párjával kiközösítve tengeti napjait, ugyanis az állatok csemetéi kissé félnek e ragadozók természetétől. Magyarán lényegében mindenkire a kétszeres világvége vár, már ha bekövetkezik. Feltűnik ugyanis Buck, a menyét a földalatti dínóvilágból, aki a fentiek segítségére siet, és megpróbálja  jó útra terelni ezt az eszeveszett birodalmat.



   Kezdeti mondandómból bármennyire is úgy, tűnik, hogy ez egy szégyenteljes, egytől egyig elrontott alkotás, azért vannak itt dolgok, melyek nagyban javítanak a nézői élményen. Természetesen képtelenség erről a filmről szuperlatívuszokban beszélni,-és jó nagy hazugságokat is állítanánk ezáltal, de az kétség kívüli, hogy a készítők habár a sztorit nem is, a poénokat jól kezelték. És mivel a humor forrásokat jól megragadták az alkotók, így úgy tűnhet minden egyéb tényező príma. Egy szó mint száz, ez az ügyefogyott, mamlasz rágcsáló (matkány) még mindig fergeteges, ahogy az általa képbe jövő makk is, melyet barátunk már öt epizód óta próbál megszerezni (nem ecsetelném nagyon, hogy sikerült-e neki ez idő alatt egyszer is). Ráadásul ott van Sid is, aki habár egy elég furcsa szerzet, a szíve mégis a helyén van. De ha jobban belegondolok ez minden szereplőről elmondható. Változatos jellemű, izgalmas karakterek tárháza terül elénk a vásznon, akik minden másodpercben lekötik a figyelmünket. Kár, hogy végtében viszont az állítható meg róluk, ami a franchise utóbbi részeiről. Eltúlzottak, és erőltetettek.


  Az a baj, hogy ez már nem Jégkorszak. Sokkal inkább egy olyan film, mely próbál megfelelni mindenféle elvárásnak. Egy-két popkulturális utalással még nem is lenne semmi gondunk (sőt, még többet kívánnánk, ugyanis amit felhoz az alkotás, az lehengerlő!), de ha az egész cselekmény ebből áll, akkor igazából az a fajta expozíció, melyet a készítők 14 éve vászonra álmodtak, úgy, ahogy van a semmibe vész. Hogyan a ménkűbe jönnek képbe földönkívüli űrhajók, internetes profilok, maja jövendölések, népszerű sportágak, operaéneklések egy olyan szolidan és szelíden megteremtett világban melyet eddig megismertünk? -Hiteltelen egy kavalkáddal van dolgunk, melyet csak egy beszívott ember elméjéhez hasonlítanék. A készítők nagyon elrugaszkodtak a valóságtól és a saját elveiktől, így akármennyire is igyekeztek, mégis más irányba terelték a filmjüket, sőt az egész szériájukat. 


  És itt még sajna nem áll meg a gyászmenet. Bármennyire is jó poénokat vonultat fel az alkotás, mindez semmit nem ér, ha minden percben egy ultimét ciki,- zavarbeejtő beszólással, momentummal bombázza a nézőket a film.
    Összességiben, mivel a gyerkőcök számára ezen hibák semmit sem jelentenek, ők felhőtlenül élvezni fogják ezt a másfél órát, de jobb ha "felnőttlenül" ülnek be a moziterembe, ugyanis a játékidő végére az idősebb korosztály már nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen.

Végezetül: Ha már popkulturális utalásokról volt szó, akkor a készítők igazán felhasználhattak volna egy "Közeleg a Tél" beszólást. Szerintem nagyon jól beleillett volna a filmbe, pláne ha a környezetről beszélünk...

Figyeld:
- A kezdő képsorokat a Naprendszer kialakulásáról. Aki azon az ötletes öt percen nem mosolyodik el, akkor semmin sem.
-Sid nagyanyja vs. Dinoszaurszok. Az öreg lajhár mama itt nem pogácsás receptekkel  harcol az ellensége ellen. Kész legenda a hölgy.
-Hogyan készítsük fel a menyasszonyt a házasság kezdeti nehézségeire. Mindezt mamut módra.

IMDB:   6,0
Rotten Tomatoes:   18%
Előzetes:

Ti hogyan vélekedtek erről a részről?
Nektek nem volt túl erőltetett?
Írjátok meg kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!
Tini nindzsa teknőcök 2 - Elő az árnyékból
(Nosztalgikus pizzaevés teknős módra)


   A korábbi (2015-ös) esztendőhöz hasonlóan, a mostani év mozis felhozatalához is kitaláltak egy rövid, de abszolút lényegre törő általánosított megnevezést,-szlogent. Pontosabban, míg pár hónapja a "Kémfilmek évét", úgy most a "Folytatások és a remake-ek évét" ünnepeljük a filmes világban. És ezen eltitulálás cseppet sem véletlen. Csak, hogy párat említsünk, remake-nek ott lesz a legújabb Ben-Hur, és a feminista jellegű Szellemirtók, folytatásként pedig jön még a Jason Bourne és a Star Trek-Sötétségben, de ezeken kívül még megannyi produkció beletartozik e két csoportba. A legújabb, kedvenc teknőceinkkel prezentált film is ide tartozik, mely a két évvel ezelőtti, Michael Bay nevével fémjelzett üdvöske testvérkéje. Legalábbis ha a "külsőt" nézzük. Egy rendezőcserének köszönhetően, most Dave Green (Earth to Echo) került a direktori székbe, és mint interjúk alapján kiderült, szellemiségben ezt (is) egy abszolút családbarát filmmé kreálta, ennek minden előnyével és hátrányával.



    A történet szerint habár az olasz ,művészekről elnevezett hősök korábban megtisztították New York Cityt Zúzótól, a veszélyes bűnözőtől, mégis minden jel arra utal, hogy külső segítséggel ismét szabadon tengeti napjait. A szöktetés mögött egy őrült tudós áll, aki ráadásul egy szérumnak köszönhetően, két elvetemült gonosztevőt változtatott félelmetes behemóttá -Bebopról és Rocksteadyről van szó-, de itt még nem áll meg az antihős felvonultatás. Az összes feslett erkölcsűt egyetlen személy mozgatja, ez pedig nem más, mint Kraang, aki egy agy kinézetét felöltve, másokat befolyásolva próbálja uralma alá venni a Földet. De nem csak a rosszak csatasora erősödik, ugyanis a páncélos hátúak és barátnőjük,-April mellé egy hokimaszkos igazságosztó is bevergődik, és bizony az általuk létrejött egység, a lehetetlennel is képes megbirkózni csak azért, hogy újra rendet tegyenek városukban.


   A 2014-es alkotás talán azért is debütált annyira eredményesen , mert habár kissé gyermekies hangulatúvá sikeredett, mégis a felnőtt nézőkben egyfajta nosztalgikus érzést váltott ki. Ennek oka talán, hogy a készítők alázatosan nyúltak az alapanyaghoz, és megannyi közkedvelt karaktert csempésztek bele a filmbe, mely valljuk be egy keményvonalas fan számára csakis pluszpont lehet. Ez alól a folytatás sem kivétel, elvégre közismert szereplők tömege tárulkozik elénk a nagy vásznon, van kik közül választani szimpatizálást illetően.


    Igaz, ami igaz, nem a bonyolult sztorija miatt kedveltük meg a két évvel ezelőtti teknősös kalandot, és ezt sem azért fogjuk. Igazából furcsa, mert ezt az alkotást minden butácska hibája ellenére nem lehet nem szeretni. Tipikus inváziós,- látványorgiával járó akciófilmről van szó, mely természetesen a szokásos győzelemmel végződik (nehogy már a gyermekek példaképei egyszer is elbukjanak!), mindez pedig a legklisésebb szereplőkkel van ítélőszékünk elé tálalva. A legtöbb színész által eljátszott karakterben első ránézésre a motiváció nélküli, érdektelen,  "csak a magas gázsiért vállaltuk el a szerepet" féle jellemet látjuk, Megan Foxszal az élen, aki megint csak "Megan Foxoskodik"  a guilty pleasure jellegű April bőrébe bújva. Tőle talán nagyobb izgalommal csigázza fel a nézőt Stephen Amell (A  zöld íjász) és Will Anett (A lego kaland) karaktere, de senki sem lophatja el a showt a csatornapatkány Szecska Mester, de legfőképp a zöld nindzsák elől. Mint említettem, külsőleg nagyon hasonlít elődjére, sőt Michael Bay kézlenyomata erősen látszik a végeredményen, mégis stílusban és szellemiségben kicsit sötétebb tónusú lett az előző résznél. A készítők némi mondanivalóval próbáltak úrrá lenni a ultra laza hangulaton, ám ez nem nem igazán jött össze (szerencsére?), ugyanis minden második akcióközbeli robbanásra jön egy bomba jó beszólás is-márpedig  "Ka-Bumm"-ból elég sok van ebben a filmben, ezáltal mondhatom, hogy a jó hangulat megteremtése csakis ezen páncélos hátú hősökhöz köthető.


   Akinek az előző rész bejött, az most sem fog csalódni, ugyanis az hét szentség, hogy egy végtelenül megújuló cselekménnyel van dolgunk, melynek folyamában változatos helyeken járhatunk és különböző karakterek mögé bújva leshetjük el a keleti harcművészetet (röviden: nem unalmas). A látvány kápráztat, megjegyzem az elmúlt idők legjobban kivitelezett 3D-jében is részünk lehet, a négy mutáns meglepően szórakoztató, és összességiben egy teljesen tisztességes nyári popcorn moziról van szó. A z alkotás minden sablonosságát képesek vagyunk megbocsájtani, azt mondjuk hozzáteszem, hogy aki eddig nem csípte ezt a komolytalan brandet, az most sem fog kifejezetten felhőtlenül szórakozni. Mindenesetre én a film vetítése alkalmából, a büfékben a nachost lecserélném egy ideig négysajtos pizzákra...

IMDB:  6,3
Rotten Tomatoes:   38%
Előzetes:

 Nektek, hogy tetszett a film?
Melyik résszel voltatok elégedettebbek?
Írjátok le kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!
Tarzan legendája
(David Yates liánmozijának látványa metaforikusan állati, ellentétben a sztorival, mely olykor gyatrán lapos. Így bármennyire is kápráztat a CGI esőerdő, ezért nem jár jutalombanán.)

   A dzsungel hősök feltámadtak, ehhez kétség sem fér. Elvégre Rudyard Kipling Mauglija már bemutatkozott ez évben a széles vásznon, és bizony sokadjára is hozta az elvártat, sőt talán még túl is teljesítette az elődeit. Utóbbi sikerekre felfigyelve a Warner Bros. stúdióban, ki más története kaphatott volna még nagybetűs verziót Tarzanénál. Tulajdonképpen Kipling főszereplőjének felnőtt megtestesítőjéről beszélünk, aki Maugli mellett a másik legismertebb liánon csüngő. A mostani megfilmesítésben az utolsó négy Harry Potter -rész direktora, azaz David Yates vezette a munkálatokat, ezáltal igazán grandiózus filmre számíthatunk, ráadásul többek közt olyan nagy nevekkel jeleskedik az alkotás, mint Samuel L. Jackson (Kingsman-A titkos szolgálat, Aljas nyolcas), Margot Robbie (A Walt Street farkasa, Öngyilkos osztag), Christoph Waltz (James Bond-Spectre, Django elszabadul), valamint a nagy karizmával (plusz karizommal) rendelkező Alexander Skarsgard, aki Stellan Skarsgard (Thor, A tetovált lány) fia. Reméljük ezt a remaket tényleg Tarzan legendájaként tarthatjuk majd számon.



   A történet szerint John Clayton már megbarátkozott a civilizációval, és otthagyva régi lakhelyét-a dzsungelt- Londonban éli mindennapjait gyönyörű feleségével Jane-el. Ám hírét veszi, hogy igazi otthonában, Kongóban a fehér ember terjeszkedik, és elpusztít mindent és mindenkit, aki az útjába kerül. Így hát az ottani barátai segítségére siet, viszont ennek ára van. Ugyanis amint hazaér, visszavedlik azzá, akinek született, azaz Tarzanná, és eredeti mivolta elől az ember (már ha ember) úgy sem menekülhet.


  Edgar Rice Borrughs (a Tarzan írója) foroghat a sírjában, már csak azért is, mert a főszereplő kockahasán kívül semmi figyelemreméltót nem nyújt a könyvéből készült adaptáció. Sőt az alkotás tökéletesen szemlélteti, hogy  milyen az, amikor a jellegtelen kivitelezés hatására a legjobb színészek is csak biodíszletként tudják megállni a helyüket. De ez még hagyján. Ezen mű ember és állat kapcsolatáról szól(na), és ez teljesen érthető elvégre a főhős egy "majomember".  A baj csak az, hogy mivel abszolút ő van a középpontba helyezve, a többi karakter még csak esélyt sem kap arra, hogy megnyíljanak előttünk, márpedig van pár szereplő, akikben több potenciál van, mint magában Tarzanban. Sőt Alexandar Skarsgard (Tarzan) konkrétan semmit nem tesz hozzá a szerepéhez, néha csak kiáll a dzsungel közepére, befeszíti csinos izmait és drámain bámul a semmibe, így imitálva, hogy keresi az elveszett Margot Robbie-t (Jane). Apropó Miss Robbie. Látszik, hogy az alkotás az álomgyárból érkezett, ugyanis a film a legidegesítőbb, legszájbarágósabb hülyeségekkel van tele. A nő megint ki van szolgáltatva a férfinak, aki nem mellesleg csak arra jó, hogy megmentsék. A feketékről nem is beszélve, ők is csak azért vannak, hogy a fehér ember megint rendet tegyen közöttük. Látszik, hogy a tipikus hoolywoodi társadalmi alárendelések nem hagyják nyugton a filmipart, és ezáltal még mindig valamennyi mozifilmben megfigyelhetőek ezen jelenségek. A rasszista, hímsoviniszta nézőknek talán ez bejön, de véleményem szerint többségünket már hidegen hagyják az ilyenek, sőt egy idő után mondhatni klisékké válnak az efféle megnyilvánulások.


    Összességiben semmi extrát nem nyújt a film, érződik, hogy még szíve sincs. Egyszerűen nem tudunk kihez kötődni (jó igaz, lesznek hölgyek, akik a svéd színészhez igenis kötődnének), mert Margot Robbie ugyebár nagy részben csak fogságban van, és áhítozik szeretett férjéért, Samuel L. Jackson teljesen jellegtelen és semmit mondó (bár tegyük hozzá, hogy nem egyszer ellopja a showt társai elől), Christoph Waltz pedig annak ellenére, hogy jól hozza az e fajta antagonista karaktereket, mégis kezd kissé beskatulyázódni, és így már-már unalmas a játéka, elvégre mindig ugyanazt az arcát mutatja. 
   A látvány mint mondtam állati (bár ez csak pénz kérdése volt), de azt tegyük hozzá, hogy a CGI gorillák olykor eléggé "érdekesen" mutatnak a vásznon.
   A rendező ott rontotta el, hogy túlságosan komolyan vette a feladatát, és a drámát iszonyatos erőszakkal próbálta összevonni a kalandokkal, melyből csak egy jó nagy összecsapás született. Nem kifejezetten ajánlom a filmet, ám ha nagyon unatkozunk és nem várunk el túl sokat tőle, akár még élvezhetjük is. Tipikus egyszer nézhetős pop-corn mozi (akarom mondani banán mozi)...

IMDB:   7,1
Rotten Tomatoes:   34%
Előzetes:

Nektek, hogy tetszett a film, elégedettek voltatok vele?
Számotokra melyik szereplő volt a legmegnyerőbb?
Írjátok meg kommentben, és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!