.png)
Sziasztok!
Tudom, hogy már maga a cím is felkeltette az érdeklődéseteket. Másról sem szólt az internet csak erről a sorozatról és én hithű könyvmolyként nagyon sajnáltam Jay Ashert. A könyv is nagy sikert aratott hat évvel ezelőtt, de közel sem akkorát, mint amilyet megérdemelt volna. Igazából így utólag belegondolva talán hülyeség volt részemről ez a fajta "felháborodás", mert a mai nemzedék sokkal inkább vevő az ilyen újfajta dolgokra, mint a régiekre. Pedig a régi dolgokban mindenki képes volt meglátni, hogy a készítő mennyi munkát is fektetett bele abba, hogy a dolgok olyanok legyenek, hogy el érjék az emberek tetszését. Vegyük például a Bloggert én még mindig ragaszkodom hozzá, mert sokkal jobban látszik rajta a belefektetett munka. Sokkal jobban mint egy Wattpados blogba, amit én személy szerint csak "jegyzettömbnek" nevezek. Túlságosan egyszerű.
De térjünk is a cikkem fő témájához a Thirteen Reasons Whyhoz.
Nagyon nehezen adtam be a derekamat.
Sok barátnőm szinte már könyörgött, hogy nézzem a sorozatot mert sokkal jobban át tudja adni a lényegét mint a könyv.
Két hét unszolás után neki álltam és a kinyitott könyvel a kezemben vizsgálni kezdtem a sorozat szövegét.
Eltért.
Nagyon eltért.
Úgy döntöttem inkább maradok a könyvnél, de aztán valamiért fel keltem az éjszaka közepén és bekapcsoltam a Notebookomat.
Egy éjszaka végig néztem mind a 13 részt.
Együtt sírtam és együtt nevettem Clayel, és az egész lelki állapotod képes megváltozni már az első rész után is.
Igen , jócskán eltér a könyvtől jó néhány helyen, de mindazon által a sorozat épp úgy a lelkedig tud hatolni mint a könyv.
Nehéz lenne elmondani miért, de én valahogy sokkal jobban át tudom élni Hannah helyzetét mint mások. Én és még sok más olyan lány aki valaha bántotta már magát vagy depressziós volt, de elég az is hogyha már legalább egyszer megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata.
Mi mind tudjuk mi járt akkor Hannah fejében.
A sorozat debütálása után mindenki két felé vállt(na jó 3 de az "utálok mindent amit mások népszerűnek tartanak" csoportot emberszámba sem kell venni abból az okból kifolyólag, hogy ők kb mindent utálnak-legfőképpen magukat).
Voltak azok akik megértették Hannah-t és voltak olyanok is akik nem.
Mindkét félnek igaza volt.
Szerény véleményem szerint Clayel és Zachal is bánhatott volna jobban, de akkor jöttek már a jobb emberek, amikor Hannah már tényleg végleg feladta a harcot magával - és mindenki mással szemben is.
Az élet kegyetlen és minden egyes iskolában van legalább egy olyan ember mint Hannah Baker karaktere.
Innentől már csak tőlünk függ hogy tovább is lekurvázunk-e valakit, aki lehet, hogy még szűz vagy inkább kivédjük ha tehetjük.
Üljünk oda a lány mellé akivel senki nem beszélget, és segítsünk a srácnak akinek nincs barátja mert új a suliban :)
Adjunk esélyt magunknak és a többi embernek is, hogy szert tehessünk új ismerősökre, barátokra, emberekre.
Köszönjük Jay Asher és köszönjük Sel.
Jobbá teszitek a világot :)
Ps: Mondd el a srácnak ha szereted. Lehet, hogy igen mond..
Ha szeretnétek írjátok le ti is a komment szekcióba a tapasztalataitokat a könyvel vagy akár a filmmel kapcsolatban is :)
Hogy éreztétek magatokat tőle?
Ti hogy gondoltok Hannahra?
Lilith Ann Smith
Tudom, hogy már maga a cím is felkeltette az érdeklődéseteket. Másról sem szólt az internet csak erről a sorozatról és én hithű könyvmolyként nagyon sajnáltam Jay Ashert. A könyv is nagy sikert aratott hat évvel ezelőtt, de közel sem akkorát, mint amilyet megérdemelt volna. Igazából így utólag belegondolva talán hülyeség volt részemről ez a fajta "felháborodás", mert a mai nemzedék sokkal inkább vevő az ilyen újfajta dolgokra, mint a régiekre. Pedig a régi dolgokban mindenki képes volt meglátni, hogy a készítő mennyi munkát is fektetett bele abba, hogy a dolgok olyanok legyenek, hogy el érjék az emberek tetszését. Vegyük például a Bloggert én még mindig ragaszkodom hozzá, mert sokkal jobban látszik rajta a belefektetett munka. Sokkal jobban mint egy Wattpados blogba, amit én személy szerint csak "jegyzettömbnek" nevezek. Túlságosan egyszerű.
De térjünk is a cikkem fő témájához a Thirteen Reasons Whyhoz.
Nagyon nehezen adtam be a derekamat.
Sok barátnőm szinte már könyörgött, hogy nézzem a sorozatot mert sokkal jobban át tudja adni a lényegét mint a könyv.
Két hét unszolás után neki álltam és a kinyitott könyvel a kezemben vizsgálni kezdtem a sorozat szövegét.
Eltért.
Nagyon eltért.
Úgy döntöttem inkább maradok a könyvnél, de aztán valamiért fel keltem az éjszaka közepén és bekapcsoltam a Notebookomat.
Egy éjszaka végig néztem mind a 13 részt.
Együtt sírtam és együtt nevettem Clayel, és az egész lelki állapotod képes megváltozni már az első rész után is.Igen , jócskán eltér a könyvtől jó néhány helyen, de mindazon által a sorozat épp úgy a lelkedig tud hatolni mint a könyv.
Nehéz lenne elmondani miért, de én valahogy sokkal jobban át tudom élni Hannah helyzetét mint mások. Én és még sok más olyan lány aki valaha bántotta már magát vagy depressziós volt, de elég az is hogyha már legalább egyszer megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata.
Mi mind tudjuk mi járt akkor Hannah fejében.
A sorozat debütálása után mindenki két felé vállt(na jó 3 de az "utálok mindent amit mások népszerűnek tartanak" csoportot emberszámba sem kell venni abból az okból kifolyólag, hogy ők kb mindent utálnak-legfőképpen magukat).
Voltak azok akik megértették Hannah-t és voltak olyanok is akik nem.
Mindkét félnek igaza volt.
Szerény véleményem szerint Clayel és Zachal is bánhatott volna jobban, de akkor jöttek már a jobb emberek, amikor Hannah már tényleg végleg feladta a harcot magával - és mindenki mással szemben is.
Az élet kegyetlen és minden egyes iskolában van legalább egy olyan ember mint Hannah Baker karaktere.
Innentől már csak tőlünk függ hogy tovább is lekurvázunk-e valakit, aki lehet, hogy még szűz vagy inkább kivédjük ha tehetjük.
Üljünk oda a lány mellé akivel senki nem beszélget, és segítsünk a srácnak akinek nincs barátja mert új a suliban :)
Adjunk esélyt magunknak és a többi embernek is, hogy szert tehessünk új ismerősökre, barátokra, emberekre.
Köszönjük Jay Asher és köszönjük Sel.
Jobbá teszitek a világot :)
Ps: Mondd el a srácnak ha szereted. Lehet, hogy igen mond..
Ha szeretnétek írjátok le ti is a komment szekcióba a tapasztalataitokat a könyvel vagy akár a filmmel kapcsolatban is :)
Hogy éreztétek magatokat tőle?
Ti hogy gondoltok Hannahra?
Lilith Ann Smith
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése