A zátony

By | 12:52:00 Leave a Comment
A zátony
(Ilyen egy afféle cápás film, amelyben az áldozat túl sok Bear Gryllst,- a vízi bestia pedig túl sok Spielberget néz.)



    Még mielőtt bárki továbbgörgetne azt mondván, hogy ez csak egy újabb bőrlehúzás a többi cápás mozi mellett, kérem ne tegye, ugyanis sokkal többre hivatott ez a film, mint gondolnánk. A nagyszerűsége érdekes módon az egyszerűségében rejlik. Főhősünk ismételten egy állat (na meg a Blake Lively által eljátszott bajbajutott szörfös lány), akinek filmes múltját talán csak Godzilla tudja felülmúlni a maga több mint húsz alkotásban lévő jelenlétével. Az 1977-ben, Steven Spielberg által kirobbantott cápás őrület azóta számtalan utat megjárt, ám nem véletlen ha sokunknak csak a "Zs" kategóriás tucatfilmek jutnak eszünkbe, elvégre kétszer annyi elcsépelt mozi jött ki e témában, mint amennyi színvonalas alkotás. Szerencsére a Jaume Collett-Serra által ledirigált kamarathriller az utóbbi kategóriát erősíti.


    A doktornak készülő, bombasztikus formában lévő Nancyt (Blake Lively) egy névtelen, kis eldugott paradicsomba kalauzolják, ahol szörfös szenvedélyét távol a családjától elégítheti ki. Minden jól indul, a hullámokat két srác társaságában szeli, ám a kellemes kikapcsolódás hamar egy végzetes kalanddá válik, ugyanis egy méretesre megnőtt fehér cápa is arra felé úszkál. Főhősnőnk egy közeli kis zátonyon talál menedéket, eközben pedig nagy fogú ellensége végig csakis arra vár, hogy cafatokra szaggassa. A part alig száz méterre van tőle, ám a vízi bestia nagy fenyegetetséget jelent számára, és mivel fizikumát tekintve az állat jóval felülmúlja őt, az eszét kell használnia a szabadsága visszaváltásáért.


   Amennyiben tudod, hogy ez az alkotás nem osztogat zsákbamacskát, máris a te filmed. Amúgy meg ezerszer látott bonyodalom, lejáratott klisék, és elnagyolt,-a realisztikusságtól kissé távol eső jelenetekre számíthatunk. De mindezek ellenére, a film képes a székhez bilincselni minket, és feszültségkeltés terén is jól teljesít. E két megállapítás pedig már csak azért is érdemleges, mert még egy dologra rámutat: a forgatókönyvírók egészen figyelmreméltó munkát végeztek.
   Egy másfél órás, tucatnyiszor bemutatott történetet nem könnyű élvezetessé, de még inkább feszültté tenni. Amellett, hogy a készítők e téren sikereset alkottak, a végeredményben mégis közrejátszott, hogy a főszerepben lévő Blake Lively egyedül is eltudja vinni a hátán a filmet. Nem vagyok túl nagy rajongója a színésznőnek, de látszik, hogy a bikini modell kinézetén kívül némi tehetség is szorult belé. Érdekességként megemlíteném, hogy a való életben lévő férje,- Ryan Reynolds (Deadpool) egy hasonló kaliberű alkotásban, az Élve eltemetve című filmben mutathatta meg, hogy habár csak ő szerepelt a műben, mégis egy meglepően üdítő végeredményt hozott össze színészi kvalitásával. Úgy látszik a családban most Livelyra esett a sor, hogy ugyanilyen "körülmények" között bizonyítson.


   A felül említetteken kívül, a történet felépítéséből is megannyi pozitívumot emelhetünk ki. A cselekmény rendkívül ésszerűen, és az alultáplált elvárásokhoz képest egészen realisztikusan épül fel. Miközben haladunk előre a sztoriban egyszer sem érezni, hogy bármi hiteltelen lenne. Nancy karaktere is remekül épül fel, sőt itt még a flashbackek is jól működnek. A különböző, szokatlan perspektíváknak köszönhetően pedig folyamatosan bennünk van egyfajta nyugtalanító érzés. Várjuk, várjuk mikor teszi végre tiszteletét a cápa, ám sokszor csak thrillerekben megszokott "nem minden az, aminek látszik" elvet játszik velünk a film. Aztán, amikor tényleg felbukkan őnagysága, akkor rögtön átváltunk a laza hangulatból egy komorabb stílusba. A címkében feltüntetett horrort, mint zsánert viszont nem találom túl helyénvalónak, mert maximum jump scare-eket alkalmaztak a készítők, ám kétség sem fér hozzá, hogy a vér, a sebek, valamint az említett nézőpontokból adódó izgalmas jelenetek valóságszerű ábrázolása ad némi efféle beütést az alkotásnak. 


   Éppen a dicséretes történetvezetés miatt elkeserítő mindaz, ahogyan az utolsó 15 percnyi finálé össze lett csapva. Gyors, gagyi, és ostoba, ahogyan az ügyesen felvezetett mű zárul, mely habár epikusnak tűnhet, a legkevésbé sem az. Szerintem nem lövök le túl sokat a film végkimeneteléből, ha elárulom, hogy Nancy kijut majd a partra (részletekbe nem megyek bele), ám mivel ilyen érdektelen befejezéssel zárul a film, én úgy éreztem, hogy főhősnőnk a legkevésbé sem érdemelte meg, hogy elnyerje szárazföldi szabadságát. Ilyen ócska effektek között meg pláne nem. Az elmúlt idők vásznon látott cápái közül a mostani sikerült a leghitelesebbé, ám olyan mintha a készítők a legvégén CGI-t adtak volna szegény jószágnak táplálékként, aki ettől átváltozott egy olcsó, Cartoon Network szintű "bestiává".
   Mindezek ellenére ez egy igazán jónak mondható popcorn mozinak felel meg, mely ha elvárások nélküli nézőkkel találkozik, akár még meglepetéseket is tud okozni. Én mégis azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretik a szörföt, a bikiniket (itt nem feltétlenül a hölgyekre célzok), valamint a fehér cápákat. A többieket lehet, hogy hidegen hagyja, de nekik is előszeretettel üzenem, hogy a nyári blocbusterek között ez egy egészen kiemelkedő alkotás. Bear Gryllsnek mindenesetre tuti tetszene...

Figyeld:
-A sirály szerepét és egyfajta szimbolikáját. 
-A cápa gyengéit kihasználó ötletes jeleneteket.
-A vér és a sebek hiteles ábrázolását.
-A cápa akárhányszori felbukkanását. Rögtön előidéződik a Spielberg művében megismert soundtrack: "Tű-tü ,Tű-tü, Tü-tü-tü-tü-tü".

IMDB:    6,8
           
Rotten Tomatoes:    76%
   
A mi értékelésünk:   7,5

Előzetes:

Nektek melyik a kedvenc cápás mozitok?
Hogyan vélekedtek a Zátonyról?
Írjátok meg kommentben és kövessétek a Starlit webmagazint Facebookon és Twitteren is!



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése